Ha valami nem pozitív, az az, hogy az egyik üzlettársam kórházban van, és fel sem kelhet, pláne nem jó, hogy a cégének ma volt a közös karácsonya, nélküle. De hihetetlen, hogy írt mindenkinek valami személyeset, amit felolvastunk, és érezni lehetett, hogy hiányzik, mind a 16 emberéhez volt valami kedves szava.
Évek óta küzdünk azzal, hogy neki aztán semmit nem lehet ajándékba venni, mert amihez kedve van, azt megveszi. Azt hiszem, egyszer fordult elő összesen, hogy valami nagyon neki szólóra találtam, egy filmre a munkájáról, ami hasonló lelkesedéssel mutatja be a rendezvényszervezés világát századokkal ezelőtt, mint amilyen beleéléssel ő a munkáját végzi. De aztán... gondoltam, fel is van adva a lecke annak, aki idén őt húzta :) De a kis kolléganő a hatalmas szívével szinte balettmozdulattal oldotta meg a feladványt, amivel mi állandóan küzdünk.
ÍRT EGY VERSET. FRAPPÁNS, ELÉG, ÉS SZÍVBŐL JÖTT.
Telefonban felolvasta a főnökének a "főniverset", fetrengtem a röhögéstől, annyi szeretet volt benne. Olyan Balázs shows esetleg verset képzeljetek el, aminek az egyik sora 6 szótag, a másik meg 27, de mégis minden benne van, meztelen jóindulat az egész. Az ilyen húzásokat tudom értékelni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.