Utoljára 2004-ben voltam állásinterjún, akkor is csak próbaképp. Elégedett vagyok a munkámmal, és sokan cserélnék el a sajátjukat az enyémre. De néhány konkrét cég bizonyos pozíciójára megmozdul bennem valami, ezeket fel is soroltam a LinkedIn lapomon. Szeretem 5 évente nagyon megváltoztatni az életemet (még ha ez 3, vagy 7 évre is jön ki), és bizonyos feladatok nagyon érdekelnek. Ez is ilyen.
Ilyen próbálkozás volt a kóla ősszel, és ilyen most az egyik tévé. Sok jó szakemberre számítok a jelentkezők között, mindenképpen alkalmas vagyok ezt a munkát elvégezni, de nem számítok semmire. Ami rajtam múlik, megteszem. Akit fel kellett készítsek úgy igazán arra, hogy megváltozhat az ő élete is, azt felkészítettem. Nem akarok rohadék lenni. Amiatt viszont boldog vagyok, hogy konkrétan az interneten korábban hagyott nyomaim alapján talált rám egy fejvadász, és a pozíció valóban egyesíti az iskoláimat, tudásomat, munkatapasztalatomat, és még a hobbimat is, mindent, amivel ez elmúlt 20 évet eltöltöttem. Jó, hogy vannak ilyen állások. Ajánlom magamat...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.