Ez is rendhagyó, hogy beírom egy poszt címét, egy olyan márkanevet, amit szerintem mindenki ismer, és nem keravill_1 vagy keravill_27 lesz az URL (jelezve, hogy nem én vagyok az első, aki ír róla), hanem csak /2010/10/06/keravill. Senki nem írt róla posztot. Azért nem, mert a cég 2004-ben megszűnt, blogolni meg nagyjából azóta szeretünk igazán. Két külön kor, mint amikor azon tűnődsz, tetszene-e Chaplinnek a színesfilm, vagy Karinthynak és Romhányinak lenne-e reklámcége.

Most 2010-et írunk. Egy domain egy évre 2-3000 Ft. Semmiség egy országos cég számára, még akkor is, ha azóta is folyik a felszámolása, és már nem működik. A keravill.hu-n egy logó mellett most az alábbi üzenet olvasható: "Cégünk 54 év után megszűnt. Köszönjük, hogy önökkel lehettünk!" Ez az úriemberhez méltó rövid de tartalmas üzenet vajón apróság-e, ha arra gondolsz, hogy ezért már nem vár semmit cserébe. És nincs benne még az a finom erőszakosság sem, hogy "velünk lehettek", hanem azt mondja, hogy "önökkel lehettünk", tehát jó volt együtt, de nem miattunk: miattatok.

Sehogy nem néz ki, de valaki 6 éve fizeti a domain nevet, szerintem példamutató, hogy egy halott legendára valaki nem sajnál évente ennyit és azt a 3-4 jó szót. Kerestem rá a kifejezést, mi is ez igazából, végül arra jutottam, hogy méltóságos. Mint amikor egy fiatalon hódító színész öregen tud öregember lenni, akit ugyanúgy szeretsz; vagy mint amikor egy párbajban aki alulmarad, ugyanolyan úriemberként távozik, mint ahogy érkezett. Nem tudom, ki tehet róla, hogy ez az üzenet még ott olvasható, de jól ki tudnánk jönni, azt hiszem.