Esküvő Vermontban

Piroska unokatesómmal együtt nőttünk fel, aztán együtt jártunk gimibe Amerikában, én itt élek, ő azóta is ott, éppen tavaly töltötte azt az évet, amivel már élete nagyobbik felét ott élte le. És végre megtalálta azt, akivel hosszú évek óta boldog és esküvőn büszkén mutogatja, hogy boldog. Pedig Piroska nem az az esküvőalbumos királylány típus, az egyik legérdekesebb ember, akit ismerek.

Az apjával vitorlázott gibraltári indulással, és Dél-Afrikában elege lett az útból, úgyhogy egyszerűen kiszállt, és egy hónapig pincérnő volt az első helyen, amit talált. Aztán hazarepült. Kevin Costner gyerekeit tanította matekra. A haditengerészet tartalékos tisztje. A toldyban még színdarabokban játszott, végül a Dartmouth egyetem klinikáján sebészkedik, de közben az oktatói állományban van a Harvardon, mert orvosi etikát kutat. Nem az a fajta ember, akinek van valami foglalkozása, aztán oda bemegy meg hazamegy, és akkor ez történik vele 40 év alatt.

A férje Scott fotós, nagyon jó művészi érzékű srác, ő az a furcsaságával menő srác, akit szeretnek a társaságban, vagy akitől elviselik, ha különcebb vagy okosabb náluk. Kicsit olyan, mint a gimis filmekben a művész gyerek, aki végig szerelmes a szép alteros lányba, akit pár hónapra fogadásból felszed a focicsapat kapitánya, aztán dobja. Rendes.

Vermontban jártam már, de ez nem egy utazóblog, úgyhogy eddig sem beszéltem róla, annyit a helyről, hogy kábé mint a Mátra, csak órákig lehet autózni anélkül hogy megváltozna a környék. Utoljára 1998-ban karácsonykor voltam a szüleimmel együtt Amerikában, most újra együtt mentünk, és olyan létszámban volt boldogan együtt a család egy része, ahogy régen nagyon sokszor, de 15 éve egyszer sem. Kár, hogy a nagyszülők nem jöttek, hiányoztak. Jó, nem éppen Óbudán volt a lagzi, nem is voltak százan, mondjuk hatvanan, de abból 40 több ezer kilométert utazott, hogy ott legyen. Jó volt ott lenni :D