Úgy volt, hogy márciustól indul egy rádióműsorunk. Nos, nem indul, de ami késik, nem múlik. Viszont részben a hír miatt kicsit felhagytunk a napközbeni, legtöbbször hétfő délben kezdett videóblog-forgatással, ami egyébként az egyik legjobb dolognak ígérkezett, de nagyon drága és időigényes alkotói tevékenység - más lehetőségekhez viszonyítva - így a munkáim mellett.
Ezen kívül fájó szívvel, de elengedtem a dobolást is. Majdnem minden hétfőn közel egy évig ott voltam, és kicsit visszakaptam abból az élményből, amihez majdnem 10 év alatt jutottam hozzá gyerek fejjel. De most már lassan 2 hónapja nem tudok lemenni hétfő délelőtt, egyszerűen erős ez így, pláne hogy a délutáni dolgaimat is napközbenre toltam. A végén marad 1 napom dolgozni azon a cégen, amiből keresek is, és nem csak örömet okoz, vagy a jövőmet építgeti. Most már rendezettek a délelőttjeim is.
PIHENNI KELL AHHOZ, HOGY TUDJAM, MI A MUNKÁM.
Valahol fel kell ismerni, amikor az ember 9-10 komoly dologban benne van, hogy igazából mi a munka, és mi a hobbi. Amikor végre eljutok pihenni, kikapcsolódni, akkor derül ki, hogy amivel ott is van kedvem foglalkozni, mint például ez - és csak ez - a blog, vagy a zeneírás, az hobbi, kikapcsolódás. Amiről ott és akkor nem akarok hallani, "mert pihenek", az bizony munka. Időnként meglepődöm magamon teljesen, hogy mi az, amit pihenés közben már elutasítok, pedig jó szívvel és lelkesedésből művelem egyébként.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.