pénDz

:) Szeretek direkt rosszul írni szavakat, a Helyesírás blog után talán valami kárt is tehetek. PénDz :D Na szóval ez kényes téma, meg nem állok hozzá túl intelligensen, nem illik róla beszélni, a pozitív dolgok dokumentálásához viszont hozzá tartozik.

Összegek nélkül, a lényeg az, hogy több embert tartok el, nagyobb odafigyeléssel, mint ahogy magamat kezelem. Mindenkinek igyekszem pontosan fizetést adni, igyekszem a vállalkozásaimat valóban önműködő, önálló élőlénnyé varázsolni, életet lehelni bele, mint Gepetto a fabábuba. Eközben évek teltek el úgy, hogy magamra nem figyeltem külön, mert úgyis mindig megoldódott. Ha marad pénz, marad, ha nem, nem, év végén kiszámolom, hogy ez most nekem igazából jó volt-e, az állandóság luxusát nem engedhetem meg magamnak, mert mindenki más fontosabb nálam, és ez nemcsak egy szomorú körülmény, hanem én is így gondolom. Nem is akarok a saját pénzemmel foglalkozni, meg postán ácsorogni sárga csekkekkel. Hiszek benne, hogy ha a vállalkozásaimat lelkiismeretesen nevelgetem, akkor magamra már oda sem kell figyelnem. Most ezen annyit változtatok, hogy egy kis tartalékból megoldom, hogy én is kapjak a hónap elején egy tervezhető összeget.

MAGAMMAL IS ELKEZDTEM FOGLALKOZNI.

Tényleg ez most úgy hangzik, mintha valami karitatív munkát végeznék, meg persze én vagyok a geci főnök, de nem. A geci tulajdonos szerepét bármikor vállalom szívesen, de az ügyvezető az nem főnök, az egy kiszolgáló ember, egy házvezetőnő, egy komornyik, akinek kötelessége biztosítani, hogy mindenkinek fizetése legyen, és annak érdekében, hogy ez fizethető legyen, kötelessége gondoskodni róla, hogy mindenkinek munkája legyen. Az, hogy ez a két dolog miből születik, miből lesz a munka, és hogyan lesz a munkából érték, nem kell összeálljon a munkavállalók többségének a fejében, bár a kettőnek valójában elég kevés köze van egymáshoz, nekem kötelességem megadni azt a kényelmet másoknak, hogy úgy érezhessék, "ha dolgozom, kapok pénzt". Most úgy érzem, kapok ebből a kényelemből én is, és mindjárt jobban is érzem magamat.

Ja, és a legszebb. Nem tartozom senkinek. Se az adóhivatalnak, se embernek, se cégnek, úgy sem mint vállalkozás és úgy sem mint magánszemély. Se áruhitellel, se hitelkártyával, semmivel nem lógok. Lehet, hogy erről a szabadságról többször le kell még mondanom a jövőben, de mindig törekedni fogok rá, hogy minél előbb visszaszerezzem, mert nagyon jó érzés, amikor kifizettem az autómat, akkor kezdtem rákapni, és amikor a kettővel ezelőtti cégem maradék adóját kifizettem tavaly, arról is írtam. Komolyan, olyan megkönnyebbülések ezek, mint egy érettségi, vagy egy diplomaosztó, mindig egy korszakot lezárnak.