Do good things, and good things happen to you.

Megideologizált vásárlási kényszer

2009/12/24. - írta: Horváth Oszkár

Legszarabb ajándékvásárló vagyok, apróságtól az értékes dolgokig 10 esetből legalább 8-szor csak amolyan "na megoldottuk" érzésem van utána, ritkán vagyok elégedett, és érzem előre, hogy ennek értelme van. Néhányszor nagyon sikerült beletalálni, ilyenkor rendszerint már hónapokkal előtte kitalálom, mi lesz a meglepetés, felírom, és már alig várom, hogy alkalmam legyen túlesni rajta. Hogy annak mi az oka, hogy ez ritka, nem tudom. Leginkább magamban keresem a hibát, talán nem figyelek eléggé oda másokra, hogy kisujjból kirázzam aztán a lehető legjobb meglepetést, de sok esetben az is lehet az ok, hogy nincs is olyan kapcsolatunk az illetővel, vagy akár talán nincs is egyáltalán akkora szíve annak a valakinek, hogy igazán örömet lehessen neki okozni. És mivel én első sorban okos emberekkel igyekszem körülvenni magam, könnyen előfordulhat, hogy érzelmi intelligenciában kevésbé erős embereket szeretek nagyon, ez nem az ő hibájuk. Nekem is ez a leggyengébb oldalam.

Idén mindenesetre sikerült a karácsonyi vásárlást német precizitással, hetekig írt rövid lista alapján 2 órán belül megvalósítani. A nagy ajándék pedig, amit anyámnak vettünk, tipikus flancos ajándék, aminek gyerekként csak azért örülsz, mert nagy. De tudom, hogy anyám azért örült neki, mert a külföldön élő nővérével így könnyebben tart kapcsolatot, percek alatt megtudhatja, mi van vele, és közelebb hozza őket egymáshoz. Legalábbis én így próbálom megmagyarázni, hogy a drága ajándék is jöhet szívből :) Ha csak 5 perce van, akkor is foglalkozhat vele, nem csak akkor, ha másfél szabad órája van, mert eddig így volt. Szerintem ez sokat számít.

ÉS ANYÁM ÖRÜLT, NAGYON, ÉS ENNEK ÉN IS ÖRÜLTEM.

Emlékszem életem legszebb ajándékaira, és mindegyik ahhoz kapcsolódott, hogy az lehessek, aki, hogy a munka és a tanulás mellett a művészethez is közöm lehessen, vagy éppen annak elismerései voltak, hogy igenis irracionális és értelmetlen dolgokat szeretni szép, és ha egy mások számára használhatatlan dolog nekem örömet okoz, akkor legyen az az én ajándékom. Azt hiszem, fel kell írjam magamnak, hogy jobb ajándékozóvá kell váljak, mert annyira jó dolog venni a fáradságot és eltalálni, hogy érdemes gyakorolni. Ha kifigyelem a trükkjét, indítok rá egy alkalommal egy egynapos tanfolyamot, aztán aki ott van, ott van, aki nincs, nincs. :)

Címkék: ajándék
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pozi.blog.hu/api/trackback/id/tr331637213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.