Van valaki, akivel kötődünk egymáshoz, nincs rá szavam, hogy mi ez, majd máskor megfogalmazom, de magam részéről jobban érzem magamat vele, és szarul érzem magamat nélküle. Például ezt a naiv pozitivitást kutató énemet támogatja, néha csak úgy köszön el, hgoy "vidámság!", meggyőz róla, hogy nem kell csak a társadalom miatt napi 24 órát faszkalap törtető fiatalnak lenni, néha hátra is lehet dőlni. Olyan, mint a szerethető irodalmi karakterek ideális képzeletbeli barátai, csak ő igazi. Csak vele fordulhat elő, hogy kitaláljuk, hogy ő főz, kajálunk, és utána együtt összeírjuk a 100-as listánkat.

ÖSSZEÍRTAM 90 DOLGOT, AMIT SZERETNÉK MEGTENNI.

Mindketten hagytunk 10 üres helyet, hogy ha eszünkbe jut valami, ne mást kelljen lehúzni. Olyan apróságok vannak a listán, mint pl. megnézni 60-as évekbeli filmeket, fellépni 1-2 dologgal, rávezetni mást a művészetre, találkozni emberekkel, undorító dolgokat enni, hajón aludni, vagy meghívni valakit karácsonyozni, aki egyedül van. Olyan dolgok, amikről azt gondoljuk, más jobban érzi tőlük magát, és ezért jó lesz nekünk is.

Órákig írtuk, egyre lassabban... én asszem csaltam kicsit, mert az Oszkárság blogba már megírtam, mi voltam már és mi szeretnék még lenni, igaz, nem publikáltam. Ennek megfelelően mindig 15-tel vezettem, de lehetett puskázni, és jó érzés volt tudni olyat írni, amit ő is szívesen felír magának, és jó volt olyannal tölteni az időmet, akinek érdemes puskázni a listájáról 1-2 ötletet magamnak. Azt hiszem, a közös pontokat együtt kellene csinálnunk.