Do good things, and good things happen to you.

Lemondtam a hangpostát

2010/12/22. - írta: Horváth Oszkár

Óriási beszélgetésem volt most a PANNONNAL. Én még így hívom március végéig, amikor is át fogok menni a T-Mobile-hoz így 12 év után. Amit nem hívok Westelnek. Furcsa dolgok ezek. Össze-vissza nyomogattam mindent az ügyfélszolgálat menüjében, hogy végre valaki felvegye, miután az online adminisztrációs rendszerben nem tudtam törölni a hívásvárakoztatást.

Úgy néz ki, segítenek elintézni, úgyhogy ezt kapom tőlük karira. Mindkettő lemondására nagy szükségem van:

  • Hangposta: nem használom. Utálom, ha vissza kell hívni, hogy ki milyen üzenetet hagyott. Nem érdekel. Ha fontos valami, az annak fontos, aki hív. Hívjon újra. Nagyon szerettem azt az íratlan etikettet, amely alapján ha valaki keres, akkor visszahívom, de azt hiszem meghaladtuk azt a kort, amikor még azt sem tudom, mit akar valaki, és már kötelességemnek érzem, hogy hívogassam. A felmondott üzenetemet pedig állandóan aktualizálni kell(ett volna), hogy milyen mailcímen ér el, meddig nem vagyok elérhető.
  • Hívásvárakoztatás: ezt meg konkrétan bunkóságnak találom. Van olyan, hogy miközben valakivel beszélek, 3 másik csörög. Ne legyen fontosabb a másik, épp beszélek. És a legnagyobb baj, hogy ezeknek a további hívóknak mind kicsöng, és azt gondolják, hogy nem veszem fel. Igenis jelezze, hogy foglalt. Ha fontos, újrahív. Ha nem fontos, vagy megoldja, nem kell visszahívnom. Ismét időt takarítottam meg.

E-mailezni szeretek, mert azok elolvasására akkor szánok időt (amúgy egyfolytában) és olyan sorrendben, ahogy én tartom jónak, és nem az dönt, hogy a másik félnek mikor jutott eszébe megírni, vagy mikor jut eszébe felhívni. Most a lemondás miatt kicsit közelebb kerülök ahhoz, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzak előbb és többet, amikről meggyőződtem, hogy fontosak nekem és a hozzám közel állóknak.

Kicsit kevésbé nagyképűen, ide vág Jason Fried előadása, akinek van 4-5 igen jó megállapítása arról, mire vagyunk képesek feleslegesen elbaszni az időnket, mire megy el 10 perc itt, 10 perc ott, amitől estére úgy érzed: semmi értelmeset nem csináltál egész nap (velem ez nem fordul elő, addig nem megyek haza, míg nem érzem másképp). De kiderül belőle az is, mik azok a dolgok, amikről esetleg tévesen hisszük, hogy elviszik az időt, vagy hogy hasznosak. 15 perc, megéri megnézni, mint egyébként bármit a TED.com-on.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pozi.blog.hu/api/trackback/id/tr502532147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.