Do good things, and good things happen to you.

Boston pozitív

2011/03/16. - írta: Horváth Oszkár

Páááázitiv. Miután utazási blogom nincs, csak fotóim... ért egy-két ideillő jó benyomás. Először is, bár Bostonban szálltam le eredetileg, kóricáltunk azóta mindenfelé, majd végül iderepültünk. Nem azért, mert messze van, hanem mert 9 személyes gépen még nem ültünk. Parádé volt.

VÉGRE NEM PÁRHUZAMOS UTCÁK.

Megérkeztem Amerikába, hogy úgy mondjam... 1994 óta, ha nem is számtalanszor, de már nincs kedvem összeszámolni, annyiszor voltam itt, és mindig más benyomás. Most végre olyan helyen vagyok, ahol otthon érzem magam, nem merőlegesek, nem párhuzamosak az utcák, össze-vissza vannak, ahogy a lovak botorkáltak. Egy kis Európa. Mondjuk Downtown Manhattan is ilyen, nem fogok róla külön írni, ott szabályosan nem értem, hogy lehet, hogy pár km a félsziget déli részén teljesen szabálytalan utszák egymásra hányása, majd hirtelen rendezett, félmérföldes tömbök, vonalzóval. Hogy maradt meg a hely? "Srácok, oda 150 év múlva tervezünk valamit, légyszi ide a déli részre építsetek. Köszike. Köszike." Jó, várostervezésről nem sok fogalmam van, itthon is van 50 éve kihagyott nyomtáv, hogy majd egyszer főút vagy autópálya kerül oda, aztán egyszer tényleg oda is kerül, de ez elképesztő egy kb. 5 mérföldes távolságon belül.

Hadd ne mondjam, a távolsági buszon film, fejhallgatókimenet, KONNEKTOR a laptopnak, amit használsz, mert wi-fi is van. Nekem persze lassan 10 éve itthon is, mert azóta van mobilnetem, mióta létezik ilyen szolgáltatás, de ez benne van a jegyárban, és nem lassú.

Megnéztünk 1-2 oktatási intézményt, ahol megszólalni sem mertem. A Harvard belső campusában sötétedés után még a madarak is egymásra pisszegnek, mintha könyvtárban lennének. Óriási zöld mező, körben tudástól roskadó épületekkel. Mintha egy kinyitott tankönyv lapjain sétálnánk, olyan volt. És miután én amúgy is igyekszem a buta emberektől távol tartani magamat, mert nem bírom a vért, miután itt feltételezhetően a világból gondosan összeválogatott, jóval átlag feletti képességű emberek kószálnak, olyan volt, mintha az ágyamban feküdnék, biztonságban, és senki nem jöhetne közel. Még a szívverésem is lelassult. Bármit akarsz tudni a világról, 200 méteren belül találsz valakit, aki fejből tudja. Ha összeborul az internet, itt fogok felverni egy sátrat.

Voltunk egy nagyon jó stand-up előadáson is, méretre mint a Godot, szóval azért nem a New York-i Apollo vagy Improv. Családias, személyes, és összesen 9-en léptek fel, néhány percet dumáltak fejenként, és minden fellépő után a host beszélt még ugyanannyit. Nem kell részletezni, ugyanaz, mint az itthoni formátum, csak eredetiben. Egy kis porral a tetején, mert pl. betoppant közben egy nem várt fellépő, aki gondolom lenéz esténként néhány ilyen klubba, hátha kap 5-10 percet és cserébe néhány 10 dollárt, vagy csak egy tapsot. Kapott. Más az, amikor csak van valami (és jó), és más, amikor kultúrája és múltja van (és jó). Megnyugtatom magamat, könyvet mi kezdtünk el nyomtatni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pozi.blog.hu/api/trackback/id/tr662816241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.