Rólam tudni kell, hogy 2003 óta dolgozom otthon. Egyedül, mint Chuck Norris. Azért, mert így jobb. Érdekes utazás volt ez a 6 év, közben például megtanultam nem lustának lenni, és mindennel elkészültem ez alatt az idő alatt, amivel megbíztak, pedig azért nem kell sok gombot megnyomnom, hogy berakjak egy DVD-t délután 2-kor és fekve végignézzem munka helyett.
Április óta viszont van irodánk, és most már 2 hónapja minden áldott nap bejárok. Gyakorlatilag újra van munkahelyem: csináltam magamnak egyet. Két és fél hónapja vettünk fel egy kolléganőt, akivel nagyon meg vagyok elégedve, és ma elkezdett dolgozni egy fiatal srác is a dolgainkon.
NÉGYEN ÜLÜNK EGY IRODÁBAN.
És ez a mi munkánk, és több szabadidőt, és néhány korábbi elképzelést megvalósulását várom tőle. Rohadtul érezni már most is, hogy jó dolgokat vállaltunk el. Teszek a válságra. Számomra vége, tudok együtt dolgozni a problémáimmal és úgy átlépni őket, hogy nem rúgok beléjük. 6 évvel ezelőtt hetekkel azelőtt, hogy kiléptem az utolsó munkahelyemről, azt kérték egy ilyen csili-vili tréningen, képzelmem el magamat 6 év múlva, hol vagyok, mit csinálok, mit akarok. Aztán lépegessek vissza évente, félévente képzeletben, és nézzem végig, milyen út vezet oda. Én pontosan ezt képzeltem el, és pont idén van az a hatodik év. És hogy ezt a tréninget a volt munkahely fizette, hab a tortán. Azért ez is egy tök jó dolog például :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.