Ma a Mészáros pincészetben jártunk Szekszárdon. Illetve befelé jártunk, kifelé inkább hegymászásnak, kúszásnak, kommandózásnak tűnhetett 9 féle bor után, kellemes borfesztes szalonspiccet hoztunk össze... a hátam volt elöl. Gyönyörű a pince, rendezett, tágas, hatalmas folyosók, kicsit nagyobb, mint a Deák tér. :D És a mélyén van egy kívánságkút, ahol azt mondta Mészi bácsi, hogy a kis kívánságot (aprópénz) dobjuk a kútba, a nagy kívánságot (papírpénz) a vödörbe... vajon miért :))
TUDTAM, MELYIK A KICSI, ÉS MELYIK A NAGY KÍVÁNSÁGOM.
Ez azért pozitív, mert a mindenki életében egyik legfontosabb anyagi mérföldkőnek, lépcsőfoknak és életmódváltozásnak a szimbólumáról gondoltam azt, hogy az a kicsi. És egy hatalmas szívű nekem nagy boldogságot és sok fejtörést okozó emberrel kapcsolatban kívántam a nagyot. Kicsit elmosolyodtam, jó érzés volt egy percre felfogni, hogy valaki fontosabb, mint valami.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.