Még októberben figyeltem fel a TED Talks videocsatornára. A TED.com szlogen eleve ez: "terjesztésre érdemes gondolatok" (ideas worth spreading). Akkor egy Hans Rosling nevű figura osztotta meg gondolatait és tapasztalatait a szegénységről. Aztán egy másik kedvencem Julian Treasure előadása arró, hogy a hang milyen módon hat ránk, hangulatváltások, háttérzajok, hangeffektusok elkerülhetetlen, vagy éppen tudatos szerepe a kommunikációban. Nagyon jó, rövid előadás, és rezzenéstelen arccal folytatja, miközben egy zajos, embrekkel teli helyiség hangjait keverik a beszéde alá, ezzel is érzékeltetve, milyen nehéz figyelni.

Ma Steve Jobs 2005-ös beszédét kaptam meg, amelyet a Stanford egyetem diplomaosztóján mondott. Inspiráló gondolatok, sok esetben a sajátjaim, de tőle hiteles, és rá érdemes odafigyelni. Érdemes tudni róla, hogy az Apple cég első 10 éve alatt több száz alkalmazottnak sikerült munkát adniuk, majd az igazgatótanáccsal való összekülönbözés miatt 1985-ben kirúgták a saját cégétől, amelynek tulajdonosa. Abszurd helyzet. Némi sarkítással fogalmazva azzal foglalta el magát, hogy olyanba fogott, amihez kevésbé értett, és újoncként egy rég elfeledett lelkesedést kapott vissza. Soha nem felejtem el, amikor a 80-as évek végén Amigán néztük a Pixar első (1986-os) animációját, a Luxo-t. Néhány évvel utána gimnázium alatt én is ilyen animációkat raktam össze, mert annyira tetszett, hogy jóval kevesebb munkával, mint 50 évvel ezelőtt, létrehozhatok a szombámba zárkózva egy nem létező világot a képzeletemben úgy, hogy aztán azt más is láthatja.

Mielőtt talán 1997-ben visszatért az Apple-höz, Steve Jobs a Pixarból részben a Toy Story sikerét, rendkívül ritka hozzáállását és rengeteg ember szerelemmel átitatott munkáját felhasználva a világ legnagyobb animációs cégét hozta létre. Az ilyen emberek, akiket leraksz egy sarokba, és ha nem figyelsz rájuk, négy év múlva emberek százainak és ezreinek adnak addig nem létező értékeket, olyan áhitattal tudom nézni, mint a színházat.

STEVE JOBS 2005-ÖS INSPIRÁLÓ BESZÉDE.

12:33-nál mondja azt, hogy az életre rendelkezésre álló időnk korlátozott, ezért senkinek sem volna szabad valaki más életét élni. Ha egymás után túl sok napon kel fel az ember azzal, hogy nem elégedett azzal, amire az idejét áldozza, vagy kell áldoznia, akkor az nem jó. Hozzátenném, hogy ha valaki más meg tudja mondani helyetted, hogy te 2 év múlva hol leszel és mit fogsz csinálni, az sem jó.

Ide még számtalan közhely volna kapcsolható, és persze a legnagyobb, hogy könnyű azt mondani. De ha valakinek volt pofája, lelkesedése, akár felelőtlensége, sőt, beleszarni tudása ahhoz, hogy ennek megfelelően élje az életét, akkor lehet vele tenni egy próbát. Ha egy átlagnál jóval aktívabb emberrel összeültetve megkérnénk, hogy írjon egy listát arról, miket csinált az elmúlt 10 évben, az ilyen ember kérne még három lapot, mikor a másik már csak a papír szélére firkálgatna, vagy malmozna. Én nagyon sokszor változtattam meg drasztikusan az életemet ronda nagy, hülyeségnek tűnő döntésekkel, mert tudom, hogy az említett típusok közül melyik akarok lenni. És azt hiszem, ezzel a 15 perces besszéddel kívánok boldog új évet, kezdd ezzel, hátha van metszete azzal, amit egyedül kitaláltál.