Ennek nincs nagy jelentősége, hiszen különböző vizsgák, szakdolgozat, sőt, még egy - eddigi munkatapasztalatom alapján nem túl sok kihívást rejtegető - gyakorlati félév hátra van. Utóbbin azért így 31 évesen elmosolyodom, de a lényeg, hogy ma volt az utolsó órarend szerinti órám a Corvinuson, kész, vége. Több akkor lesz, ha beiratkozom mesterképzésre. Arról meg még egyelőre nem győztek meg, hogy miért is kéne bejárnom rá, pláne kifizetnem.
A pozitív ebben a dologban az, hogy az elmúlt 12 évben 2x jöttem el a BME-ről, egyszer a BMF-ről de kb. tüstént, és valahogy sehogy nem lett nekem szimpatikus a felsőoktatásnak az az oldala. Azt hittem, mérnöknek születtem, de nem. Az is pozitív, hogy nem erőszakoltam meg magamat, és nem lettem az, ami nem akarok lenni.
Ehhez képest a Corvinust az utóbbi 2 évben egyáltalán nem találtam megerőltetőnek. Kifejezetten jól éreztem magam, jobbnál jobb dolgok tanultak, és mára igazából az a legnagyobb problémám, hogy hol és mikor fogok tudni ebből minél többet felhasználni. Mellette a melóban is szépen helyt kellett állni, természetesen kellett tanulni, meg párszor beájultam az ágyba, de ami eddig volt, azt élveztem. Ebben különbözik ez az iskola az eddigiektől. Vagy én különbözöm ebben a korábbi Oszitól.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.