Ma véletlenül-váratlanul pár órára összekeveredtem valakivel, aki 3 évvel ezelőtt segített megtanulni legalább egy kicsit tanulni. Mindent elsőre megjegyzek, ami érdekel. Ami nem érdekel, azt viszont soha. Ugyanakkor nem is puskázok. Ez nem túl jó kombináció a felsőoktatásban, különösen, ha valami igazán nem érdekel, és ilyen volt a műegyetem, és ilyen volt a műszaki főiskola is. Az, hogy különösebb kudarcélmények nélkül szórakozva végigugráltam a közgázt, vagy azt jelenti, hogy érdekel, vagy belenőttem valamibe, vagy valakinek meg kell köszönjem. Pont azokat a dolgokat segített lenyelni, amiktől nehéznek tűnik egy feladat, gondoltam megéri azt az 1 percet + arcpirító nyalizást, hogy közlöm vele, hogy nekem ez sokat jelent. Úgy tűnt, jól esett nekik, és nincs külön üzenőfala az ilyen visszacsatolásokra. Hm.

Ha ez ilyen jól megy, lehet, hogy meg kéne köszönnöm még egy hajórakomány embernek néhány apróságot.