Néha szeretem, néha nem. Többször igen. De most nagyon jó. Dunaújvárosban voltam próbálni, hazafelé megálltam lemosni a 913 darab rovartetemet a százhalombattai MOL kútnál, ott éreztem az aszfalton felszáradó esőt. A 80-as évek legtökéletesebb zenéit hallgattam hazáig, aztán itthon lekapcsoltam minden villanyt, nagyra nyitottam a körútra néző ablakot, és a közvilágítás fényében megtekintem elektronikus levelezésemet :) Amíg egy ordenáré hangos motoros nem jön, addig a város zaja nekem zene.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.