Ma nagyon szép arányokat öltött a faszszopó felesleges kiöltözés és képmutatás és az igazi nekem való létforma. Papucsban, rövidnadrágban és ingben elindultam otthonról, 10 perc múlva az ügyfélnél voltam. A kocsiban felvettem az öltönynadrágot, a cipőt, kiszálltam, zakó, mosolyogva, 0 izzadással besétáltam, hogy letoljam a prezentációt a nekik készített kreatívokból. Valami meetingben voltak, és az egyébként roppant szimpatikus, ám magyarul csak 70%-osan beszélő kontakt ott döbbentett rá, hogy egyáltalán nem vártak prezentálni, csak rosszul fejezte ki magát, elég, ha mailben átküldöm.
Kiváló.
7 percen belül újra papucsban voltam és a kocsiban vigyorogva mentem az iroda felé. Végül 10 nap múlva kinyögték, hogy egy másik cég nyerte a munkát, de még így is jól mulatok az egészen. Soha nem felejtem el, ahogy Amszterdamban laza öltözékben egy kávé, egy laptop és egy füves cigi mellett az 50-esek hogy néztek a 20-asokra. Ezt már a papuccsal kapcsolatban leírtam. Ez a ruhadarab részemről kvalifikálta magát szeptember 30-ig, mindenki más meg abban jár nyáron, amiben akar. Nem akarok napi 12 órában öltönyben bohóckodni, mert nem őszinte dolog, és semmivel nem több a szaktudásom a ruhától. Persze nem vagyok hajlandó szandál+övtáskában sem járni, de valahol az öltönyösködés és a mackónadrágos hokedlin ülés között érzem jól magam pontosan félúton, és mindent megteszek, hogy miközben az életem az előbbi felé halad, az öltözködésem minél lassabban jusson el oda. Így legalább jól érzem magamat egy hónapban 3-4x, amikor felveszem. A papucs idén is szeptember 30-ig maradni fog.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.