Egy barátom írt egy felháborodott APEH témájú Homár posztot. Valaki elírt három nullát, és keresték rajta a különbözetet. Elküldte nekem... Mondtam, hogy ne nekem küldd, nem én vagyok a Homár, ugyanakkor beleolvasva elmondtam, ami eszembe jutott: felsoroltam, miért fogják kitenni, és milyen kommentek lesznek rá, amin meg fog sértődni. Amely kettő egyébként szorosan összefügg.
Szóról szóra úgy is lett. Ami nem baj. Most döbbentem rá, hogy ha valamit megtanultam abból, hogy sokezer ember elé kerülnek a hobbiból, meggyőződésből, elkötelezettségből vagy tévedésből (!) írt véleményeim, az nem az, hogy mit gondol a "másik", hanem, hogy 10.000 ember összesen milyen gondolatokkal fog előállni. Tudom, hogy lesz ilyen, olyan, amolyan vélemény, amire más megírja azt, aztán azt, és kezdődik elölről. És tudom, hogy mindig lesz 2 a 100-ból, amire nem számítottam még így sem, olyan emberektől, akiket jó hallani akkor is, ha nem értek velük egyet.
Szerintem ez értékes, pláne, hogy a blogtapasztalat “ingyen van”, nem kerül az állásodba kitapintani, hogy mi érdekel egy "kis közvéleménynek" tekinthető csoportot, mire borul ki a bili, miből lesz vita, vagy minek tudnak az emberek minimális kivétellel együtt örülni. Persze ez nem tömegkommunikáció, hiszen kétirányú, azonnal, és közvetlenül lehet véleményt nyilvánítani.
Ezt nagyon sokan, különösen intézmények nevében kommunikáló szakemberek a saját állásuk elvesztésével, egy cég rengeteg pénzén, vagy legrosszabb esetben más emberek kárán tanulják meg.
Örülök, hogy nekem sokkal kevesebbe került.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.