Amikor az augusztus 5-én 600 méteres mélységben rekedt 33 bányász kimentésére ígéretett tett Chile, nem hittem el, hogy végig is csinálják. Arra számítottam, hogy túl sokba kerül majd, ilyen-olyan indokkal valami rohadék megfúrja a mentést, vagy "upsz, beomlott" hírrel kibőgetik az arra hajlamosakat, majd alátámasztják pár szakértői véleménnyel, hogy hát ennyi, nem tudunk rajtuk mégse segíteni.
2 HÓNAP UTÁN VALÓBAN ELKEZDTÉK FELHOZNI A BÁNYÁSZOKAT.
Ha egyáltalán - a boron kívül - volt véleményem Chiléről, az most megváltozott. Talán mégis róluk nevezték el a csillét. Hálás vagyok a nyilvánosságnak, és az abból fakadó nyomásnak, hogy nem engedte felelőtlenül viselkedni azokat, akik itt döntési helyzetben voltak.
MÉGSEM VAGYUNK ÁLLATOK.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.