A héten kicsit sokat voltam az irodában, csütörtökön azt mondtam valamire, hogy "tudod, a múlt héten", majd valaki kijavított, hogy az egyébként kedden volt. Ez vicces, amikor éjszaka is bent vagyok, tényleg úgy felborul az időérzékem, hogy akár olyan dolgokra, amik aznap délelőtt történtek, már azt hiszem, hogy 1-2 napja történtek.
Na mondom, telefont lenémítom, aztán ma reggel akkor ébredek, amikor ébredek. Az se lesz 9 után, nyilván. Közben a szakdolgozatomat kellene leadnom, úgyhogy azért annyira nem heverészős nap.
És ez de szép: 8:08-kor szépen kikászálódok az ágyból, de mint a téli álmából kelt jeti. Odaballagok a telefonhoz, és épp világít. Felveszem: hogy kössük a szakdolgozatot, ajándékba lesz-e, legyen-e színes ez és ez az oldal, satöbbi. Na mondom, jól van, ezek szerint már dolgoztok rajta. Letettem, megnéztem, nem volt előtte más hívás.
Tök jó pont akkor kelni, amikor jól esik, és rájönni, hogy ez egybeesik azzal, amikor kelnem KELLETT.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.