A 11 a kedvenc számom. Nincs számmisztikai háttere, mert minden ilyen kombinálást utálok, amit nem én találtam ki :) Ha valaki mégis odavan érte, közlöm, hogy 11 a "mesterszámom" is, bármit jelentsen az. Viszont gyerekkoromban a Balatonon az unokatesómmal mindig 11-ig számoltunk, mielőtt egyszerre beugrottunk volna a stégről, úgyhogy ez a kedvenc számom és kész.
25 éve ugyanabban a házban lakom, a lépcsőfordulók után mindig 11 lépcsőfok jön. Tegnap az idorában - ahol másfél éve vagyunk - kiment a lépcsőházi villany, úgyhogy kénytelen voltam botorkálni. Valamiért a botorkálás és a lépcsőszámolás összefügghet, mert megszámoltam, és vov:
AZ IRODÁBAN ÉS OTTHON IS 11 LÉPCSŐFOK VAN.
Na ez az olyan dolgok egyike, aminek az égvilágon semmi értelme, és mégis örülök neki. És annak is örülök, hogy ilyen megfigyelések miatt egy-egy pillanatra teljesen bárgyúnak érezhetem magamat :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.