Kezdem hülyén érezni magam, mert nem intelligens dolog pénzről írni, és az autótörlesztés befejezése az előző posztban is arról szólt. Összegeket szándékosan nem írok, talán így elviselhetőbb, vagy nem olyan paraszt dolog beszélni róla.
De beszélek róla, mert nekem fontos, és mindenkinek közös nyűgje. Egy volt kollégám, aki előtte azt hiszem ENSZ katona és rendőr volt, aztán 40-es nyugdíjas éveiben egyszerűen sofőr, mondta 10 évvel ezelőtt egy fizetésemelés kapcsán, hogy 2-3 hónapig fogok tudni neki örülni, aztán ugyanúgy jönnek a hóvégék, vagy a nehézségek, csak nagyobbak. Tök igaza volt. Mára hóvégék már nem nagyon vannak, de a nehézségek... ha 6 éve ugyanazt kellett volna elviselnem, mint amit most egy mosollyal letudok, szerintem feladom.
Na a jó hír, hogy ebben a hónapban
FELTŰNŐEN KORÁN SIKERÜLT ÁTUTALNOM A FIZETÉSEKET
és még egy kis meglepi is belefért a "gyerekeknek". Így hívom az alkalmazottakat, nem tudom, kitől tanultam, amúgy rohadt modoros. Jól érzem tőle magam, mert megérdemlik, és december is van. Azt hiszem, ez lesz az az év, amikor amellett, hogy tovább változik az, hogy én hogy élek, még jobban meg kell értenem, hogyan élnek mások.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.