Valamikor 1996-ban voltam felsőfokúzni, vagy talán 97-ben. Angol. Csak a szóbeli lett meg, 59%-kal buktam az írásbelit. Kicsit besértődtem rajta.
MOST PÓTOLTAM.
Elmentem újra, egy percig nem aggódtam, és azt sem gondoltam, hogy nagyon tanulnom kellene, hiszen hiába 94-95-ben voltam angol nyelvterületen, mégis igazán utána nyertem el a személyiségemet angolul is, és azért jó sokat sikerült használni. Ez volt az utolsó dolog egyelőre, amit még a Corvinus lezárásához el kellett intéznem. Maga a vizsga paródia volt, ezt leírtam, de azért attól én is feszült tudok lenni, hogy 3 hetet kell várni az eredményére olyasminek, ami akkor és ott perceken belül tudható.
Egyúttal eldöntöttem, hogy nem választok idén mesterképzést (holnap van a határideje), mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a közel 12 év munkatapasztalatomhoz ez hozzátesz, és nem elvesz, sok időbe és pénzbe kerül, nem gondolom, hogy itthon szükség volna rá, külföldön pedig célszerű nem hazai iskolából papírt vinni. És ehhez előbb arra a kérdésre kell majd válaszolnom, hogy akarok-e magamon kívül másnak dolgozni. Erre valószínűleg igen a válasz. Aztán arra, hogy akarok-e külföldön másnak dolgozni. Erre is van 20%. És majd ha ezt tudom, akkor kell annak utánanézni, hogy mi az a mesterképzés, amit nem csak jó, de bárhol el is hiszik, hogy az.
Akkor most egy jó kis tanulós 4 évet lezárok. Mi legyen a következő 4 év tematikája? :-D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.