Bolog...nai. Minden úgy kezdődött, hogy fél 4-kor volt csak időm lemenni kajálni. Kértem brassóit. Várni kell a krumplira (fél 4-kor már nem állnak neki szerintem bedurrantani az oldajat). Rántott sajt? Asse. Milánói bordát akkor. Milánói nincs, levesszük a tábláról. Bolognai van, jó? Jó. Borda sincs, csirke jó? Még jobb is. Ott tartunk, hogy bolognai csirke, ha még valami nincs, vagy kitalálják, hogy már én sem vagyok igazából, akkor addig nem hagyom abba az üvöltést, amíg vér nem folyik és egy végtag el nem válik egy testtől.
Mi ebben a pozitív?
NEM ETTEM LE MAGAM.
A jó kis hárvárdos pulcsim világosszürkéjére nagyon vágyakozik a csapkodós tésztáról a paradicsomszósz. Bár tudok enni, és elmúltam 3 éves, azért örülök, ha ilyen öntörvényű entitásokat, mint a paradicsomszósz, be tudok lovagolni, és hadrendbe állítani. "Ma tornapapucs, holnap a világ!"
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.