ELEVE. VAN FIÓK!
Ez aztán a legidiótább apróság, amibe kapaszkodni lehet, de éppen ezért örülök. A nyomtatópatron azért lényeges, mert nem egyszer fordult elő az elmúlt 6 évben, hogy egy több százezer forintos számlát azért nem tudtam itthon kinyomtatni és minél előbb postára adni, mert egy párezer forintos nyomtatópatron kifogyott. Azért ez amolyan ironikus, fanyar behind-the-scene információ arról, hogy az ember építgeti a vállalkozását, ami elölről ki van már festve, hátulról a pozdorjalapokat viszont még vékony támasztékok tartják.
A fiók pedig azért lényeges, mert április óta saját irodánk van, ahol egyre többen dolgozunk, sőt, ahová 6 év otthon dolgozás után már hónapok óta minden nap bejárok, és ahová örömmel legóztam össze nem rég egy lapra szerelt fiókos szekrényt, sőt, örömmel cígöltem fel a második emeletre egyedül. Úgy érzem, építek valamit, és olyan apróságokkal hálálja meg a munkámat, hogy ha benyúlok a fiókba, akkor az az apróság, ami eddig hiányával arra emlékeztetett, hogy megy a fényűzés kifelé, de még nagyon sokat le kell tenni az asztalra, az az apróság most ott van, kiveszem a fiókból és használom.
Amikor szarul érzem magam, akkor mindig elképzelem magamat 1 évvel korábban, és keresek valamit, amit azóta megtettem, és amivel elégedett lehetek. Ritkán ugyan, de volt olyan, hogy nem találtam. Most viszont azt kell mondjam, hogy akár ennyi is, hogy van tartalék nyomtatópatron, és nem érzem rengeteg munka mellett nélkülözőnek magamat, elég ahhoz, hogy a következő 1 évben ezt az apróságot vegyem elő, nem is kell nagyobb kapaszkodót keresnem. Így lehet örülni egy szar nyomtatópatronnak, meg egy fióknak, amiben van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.