Nem nagyon tudok vigyázni a dolgaimra, mondanák a szüleim. Megmondom őszintén, használati tárgyak esetében nem is akarok. Vannak azok, akik eladásra optimalizálják a használatot, lásd frottír autóüléshuzat, fólia a távirányítón, és hasonlító végtelenül visszataszító dolgok.

De azért mindennek van határa, például itt van ez a laptop, ami éppen ott kezd elrepedni, ahol a hasonló típusok el szoktak törni másoknál. Mondom most már meg kéne ragasztani. Felnézek, és

VOLT RAGASZTÓ. AZ ORROM ELŐTT.

Miután technikaóra, rajz már régóta nem része az életemnek, színespapírt és másodikos füzetcsomagot sem tartok, kollázst sem készítek, mitöbb, minimális papírt használok, ez kész csoda, csak a kollégák ragasztottak ma valamit. Ez milyen jó már, ez a kütyü is hónapokat nyert az életéhez most ezzel a kis mozdulattal. Úgyhogy később kell majd újat venni.