Egy hét nihil, megtörtség, meggyötörtség után azt hiszem, ma végre jól vagyok. Úgy érzem magam, mint aki bármivel szembe tud nézni. Munkahelyi dicséretek, felszabadult jókedv és ami a legfontosabb: amit elterveztem, azt meg is valósítottam. Csak nem azért mert ebédre rántott húst ettem... Úgy érzem magam, mint aki zöldhullámot kapott. Hallani a klappolások hangját.
AZ UTÓBBI NAPOKBAN MINDEN LABDÁM A KAPUFÁRÓL NEM KIFELÉ, HANEM BEFELÉ PATTANT.
A bennem rejlő férfiribanc vasárnap vett három nadrágot és két cipőt. Megtehettem. Gyors meló volt, profi munka, mindenféle flikk-flakk nélkül. Tegnap láthattam az egyik legjobb barátom újszülött kislányát. Csodás kis vakarcs. :) Ma az utolsó pillanatban értem el a koncertjegy árus bódét, mely PONT NEM előttem zárt. Hétvégén még zárva volt. A fodrász "najó" alapon az utolsó pillanatban vállalt el. Megújulás érzés. Hazafelé elértem a az eszeveszettem csilingelő villamost és már itthon is vagyok. A progresszív metáltól az elektronikus stílusig minden zene feldob. Nagyon fura érzés, de még az sem riaszt, hogy az előttem álló hetekben a lakásomba több 100 ezer Ft-ot kell belepumpálnom. Huss! Érzem, visszajön az, amit befektettem a boldogság érzetembe. Ezek a pillanatok a legfontosabb puzzle darabkák a mindennapokban. Visszatapsolom magamat a színpadra, és azt gondolom, most kell megvennem az amszterdami repülőjegyeket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.