Azon kívül, hogy internetes vicces videók vonatkozásán kívül nem gondoltam volna, hogy valaha leírom a casting kifejezést, pláne nem gondoltam, hogy részt veszek egyen. Az történt, hogy még novemberben írtam egy köszönőlevelet Fábrynak, amiért újabb 2-3 gusztustalan, ám beszédes kifejezést tanulhattam tőle a tévéből. Kicist túlpörgethettem magamat, ugyanis a levelet 3 percen keresztül olvasta fel az egyik januári adásban (kb. 10:30-tól), ami szemmel láthatólag szórakoztatásra sarkallta. Valamiért nagyon sok barátomnál itt telt be a pohár, és azt mondták, kezdjek valamit a dologgal, jelentkezzek szövegírónak, vagy bármilyen más módon fussak egy kört. Végül egy rádióműsor telefonos castingján találtam magamat egy barátomnak köszönhetően, ahol színészek és gondolom 1-2 avatott idétlenkedő után engem is egy kis rögtönzési és baromkodási tesztnek vetettek alá. Hogy ez mire elég, azt nem tudom, de egy olyan világban, ahol már én is azt tartom normálisnak, hogy dolgozni járok be, és nem azt, hogy futok az álmaim után, jó dolognak tartom, ha néha visszakanyarodok és megnézem, kíváncsi-e rám valaki.
KÖZELEBB KERÜLTEM AHHOZ, HOGY PÉNZT KERESSEK BOHÓCKODÁSSAL.
És ez aztán kiemeltem pozitív, akármi a kimenete a dolognak. Kerestem már pénzt blogírással, zenéléssel, ötletekkel. Bohóckodással és baromkodással még nem. Jól esne. Két ember volt az életben, aki azt merte nekem mondani, hogy bizonyos helyzetekben nem lehet viccelni, és a humor nem megoldás. Ez a kettő nagyon kevés, és azt hiszem, tévedtek. Előbb-utóbb tudni is fogom, nemcsak hinni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.