Szeretek kedden reggel a Tilos rádióra tévedni, mert a Tomboló negyvenesekben a témák közti csapongásban mindig több a mondanivaló, mint amennyi a szó, és néhány kivételtől eltekintve szórakoztató és igazságos. Igazából csak röhögök közben, és gazdagodok 1-2 jó gondolattal. Ez az a műsor, amit szerintem 150 ember hallgat összesen, de azok közül bármelyikkel le tudnék ülni 8 órát beszélgetni, mert aki nem olyan, mint én, az elkapcsol.

Na ma nemcsak röhögtem. Betelefonált egy idősebb férfi, olyan beszédhibával, amivel 10 másodperc alatt 2-3 szót tudott kimondani, és olyat mondott, amitől síri csendben kénytelen volt az ember végighallgatni. Arról, hogy a szabadság az belső szabadság, és az, hogy mire jut időd, és mitől vagy boldog, nem más teremti meg, hanem te magadnak. Ez egyrészt közhely, másrészt rohadt pozitív, és ennek az embernek a hangján, aki mellett türelmetlenül elmész az utcán, és legtöbbször meg sem akarod hallani, érezni lehetett, hogy ő boldog, és ő döntött úgy, hogy az lesz. Nagy pillanat volt, majdnem elsírtam magam 9:30-kor a kocsiban, és jól éreztem magamat tőle, miközben mögöttem 10.000 autó, előttem 12.000 araszolt az Alkotáson.

Nem tudom, meddig elérhető az adás, de a 9:30-10:00 közti anyag most még elérhető.