Háttér: 16 éves koromig ütőhangszereken tanultam, és végül doboltam, a zeneiskolai bizonyítványom szerint is. Aztán mindenféle dallamokat kutatva átnyargaltam billentyűre, és szépen lassan már nem doboltam.

Most már azt tudom elmondani, hogy 16 éve nem dobolok. 2000 óta összesen 4x 5 percre ültem dob mögé, tehát kijelenthetjük, hogy hiányzik.

HÉTFŐTŐL ÚJRA TANULOK - ÉS ÚJRATANULOK DOBOLNI.

Jávorral kb. pont azóta ismerjük egymást, hogy abbahagytam a dobolást, ő pedig akkor kezdte el, és időközben irgalmatlanul változatos, pontos és több stílusban is jól alkalmazkodó dobos lett belőle. Ráadásul ebből is él, megint egy olyan ember, aki azt csinálja, amit én szerettem volna. Kár volna belenyugodni, hogy nem tudok valamit, amit egyszer már majdnem jól tudtam, ezért mostantól hétfőként dobolni járok, és ki tudja mikor, még gyakorolni is. Elővesszük, kipucoljuk és fejlesztjük az emlékeket. Talán még a kirakatba is kitesszük.

Az ilyen dolgoktól tűnik úgy, hogy értelme van bejárni dolgozni, és néha olyan dolgokkal is foglalkozni, amik sem alkotást nem jelentenek, sem a művészettel nincs kapcsolatuk.