Ma a Facebookon ez fogadott egy barátom üzenőfalán:
"Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."
- amúgy forrás: Wass Albert, Az élet dolgai. Néhány barátom rá irányuló intenzív érdeklődése ellenére is inkább modorosnak tartom. Ez is az :) Meg az is, hogy okosba pozitivitásról osztom az észt, jórészt magamnak. De örülök, hogy ebben egyetértünk. És gondolom, ha másfél éve blogot írok pont az ilyen meglátásokról, akkor fel vagyok mentve. Olyan szintű dolgokon nem húzom fel magamat, amitől mások 12 percig futkorásznának egy szoba falai között, a sok pozitivitástól tudom, hogy a rossz dolgoknak is megvan a helye. Minden tökoké.
Ahogy ebbe belegondoltam, rájöttem, hogy ez a felismerés is pont ide való.
EZ A 140-EDIK BEJEGYZÉS.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.