Valószínűleg az alábbival összefügésben van, hogy rettenetesen rosszul vagyoka rongálás látványától, amikor filmekben valaki lever valamit, ami értékes, és amiért pedig előtte dolgozott, mindig elkapcsolok inkább. :)
A nagyszüleim, ha azt szerették volna, hogy vigyázzak valamire, soha nem azt mondták, hogy VIGYÁZZ ÚRISTEN JAJ, hanem, azt, hogy:
AZ DÍSZ.
És értettem, és vigyáztam rá, mert dísz. Nem tudom, hogy csak azért, mert tudtam, hogy a karácsonyfadísz nagyon vékony üveg, és törékeny, vagy mert megértettem, hogy abban a dologban ők a szépet látják, és ez jó nekik, és ettől nekem is kedves az a tárgy. Azt hiszem, soha nem is vertem le, öntöttem le, törtem össze vagy rontottam el még véletlenül se semmit. Egy barátom One Touch Easyjének berepesztettem a kijelzőjét valami egyetemi buliban 10 éve, még emlékszem is rá, de nem akartam mondani neki, hogy már akkor világos volt, hogy nagy kár nem érte. Asszem egy metróülésen hagyta a telefont később véletlenül, és még vicceltünk is vele, hogy hetekig utazhatott Kőbánya-Kispest és Újpest Központ között szegény telefon, mert tuti senkinek nem kellett.
:D Jó, hogy egyesek úgy vigyáznak a szarjaikra, hogy ronda tokokat húznak rájuk arra az esetre, ha leejtenék. Én meg úgy, hogy nem ejtem le. Parádés a két megközelítés létezése.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.