Először 2008 januárjában voltam, mások "ezt látnod kell" élménye alapján, illetve nincs olyan messze, hogy ne lehetne ugyanúgy megnézni, mint Prágát, Bécset, vagy bármit, ahol már voltam. Akkor kitaláltam, hogy ez nekem tetszik, és zongoratanár akarok lenni valamelyik csatorna partján lévő szuterénben. Nem mintha el tudnék játszani bármilyen klasszikus darabot elejétől a végéig. Aztán 2009-ben a 30-adik születésnapomra kaptam jegyet és kíséretet a barátoktól, szintén januári útra. Megnéztük, ami kimaradt, és ismét lejártuk a lábunkat a hidegben. Ugyanaz a szállás, ugyanazok a kocsmák, kávézók, utcák. Idén egy itt élő baráthoz jöttünk ki, és nem hasonlítható össze az előzőekkel. A Oudezijds Voorburgwalon lévő lakásból a csatornapartra léptünk ki, balra 50 méterre az első Bulldog, jobbra 100 méterre a Dam tér. Az épület pedig a klasszikus amszterdami stílus, keskeny homlokzat, szűk lépcsőház, minden emelet egy lakás.
MOST OLYAN, MINTHA TÉNYLEG ITT ÉLNÉK.
Kurva jó. Nem érzem magam turistának, mindenről tudom, hogy hol van, fényképezőt sem hoztam. Egyszerűen itt vagyunk 4 napig, és úgy csinálunk, mintha otthon lennénk. Ennél már csak az volna durvább, ha sikerülne ugyanezt megcsinálni lakóhajón :) Ezt látni az ablakból. Fenomenális. És azért igazi kikapcsolódás, mert nem cisnálunk semmit, csak totyogunk a városban és örülünk, hogy itt vagyunk. Örülök, hogy így is kipróbálhattam a várost.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.