Az első MR2 Akusztik felvétel előtt nem tudtam, hogy ez ekkora kiváltság, és tényleg kb. 20-an férnek be a stúdióba. Ha én volnék a zenekar (ezirányú verdesésem Hajó zenekar néven itt), akkor tuti percek alatt megálmodnám, ki legyen az a 20, nem férnének be holmi zenei bloggerek, idegenek. Ráadásul az egész élmény nehezen elmondható, mennyire intim. Ott ülsz valakivel szemben másfél méterre, aki a felvétel kedvéért igyekszik leginkább magát adni, és próbatermi közelségben ugyanazt kell produkálnia, mint akkor, amikor a barátaival van összezárva, vagy legalább a színpadon, a közönségtől 5-10 méterre a szeme csillogását megtarthatja magának. Itt nem bújhat el. Nagyon jó volt ismét megnézni egy ilyet,
EZÚTTAL AZ ESCLIN SYNDOVAL.
Remélem, nem az utolsó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.