Még az utolsó hétre beesett egy munka, ami azzal kecsegtetett, hogy ki is fizetik, ha szépen összerakjuk. Egy online termékkatalógusról van szó több száz minőségi fotóval, ráültünk, és volt, hogy mind a négyen azon bűvészkedtünk. Ma készen lett, és mivel kapunk még hozzá anyagot januárban, csak a nagy részét fizették ki, de elég is.

Hadd ne mondjam, a 3 éve vásárolt jól kiszolgált laptopom is utolsó nap mondta fel a szolgálatot. Ebben is van valami pozitív, hiszen hónapokkal ezelőtt vettem már egy újat csak képtelen voltam átköltözni rá. Most legalább a "2 ünnep között" ezen is túlesek. Azt észrevettétek, hogy 2x annyi dolgot meg lehet ígérni a két ünnep közötti időre, mint amennyire valójában időtök van? :)

ÉPPEN ELÉG JÓL SIKERÜLT A DECEMBER. PIHENHETEK.

Végül holnap úgy jövünk el az irodából, hogy mindenki megcsinálta, amit meg kellett, az alkalmazottak kaptak előre némi pénzt, és miután a laptopom elromlott, haza is lettek zavarva, hogy legyen hol dolgoznom :) Már csak annyi dolgunk van, hogy zabáljunk egyet, meg jól bezárjuk az ajtót.

Ha valami nem pozitív, az az, hogy az egyik üzlettársam kórházban van, és fel sem kelhet, pláne nem jó, hogy a cégének ma volt a közös karácsonya, nélküle. De hihetetlen, hogy írt mindenkinek valami személyeset, amit felolvastunk, és érezni lehetett, hogy hiányzik, mind a 16 emberéhez volt valami kedves szava.

Évek óta küzdünk azzal, hogy neki aztán semmit nem lehet ajándékba venni, mert amihez kedve van, azt megveszi. Azt hiszem, egyszer fordult elő összesen, hogy valami nagyon neki szólóra találtam, egy filmre a munkájáról, ami hasonló lelkesedéssel mutatja be a rendezvényszervezés világát századokkal ezelőtt, mint amilyen beleéléssel ő a munkáját végzi. De aztán... gondoltam, fel is van adva a lecke annak, aki idén őt húzta :) De a kis kolléganő a hatalmas szívével szinte balettmozdulattal oldotta meg a feladványt, amivel mi állandóan küzdünk.

ÍRT EGY VERSET. FRAPPÁNS, ELÉG, ÉS SZÍVBŐL JÖTT.

Telefonban felolvasta a főnökének a "főniverset", fetrengtem a röhögéstől, annyi szeretet volt benne. Olyan Balázs shows esetleg verset képzeljetek el, aminek az egyik sora 6 szótag, a másik meg 27, de mégis minden benne van, meztelen jóindulat az egész. Az ilyen húzásokat tudom értékelni.

Na ez tényleg vicc osztály, de rengeteg pozitív üzenete van. A lényeg az, hogy zenélek vagy 20 éve, hol többet, hol kevesebbet. A zenekarozás mellett irgalmatlan mennyiségű számot raktam össze 1994 óta számítógépen, egy rész megvan, egy része nincs, a nagy része befejezetlen, de lesz mit hallgatni 20 meg 40 év múlva. Az elmúlt 2 évben újrakezdtem kicsit komolyabban. 110-nél jár a számláló, ennyi zenét kevertem ki két év alatt, a félpercestől a 6 percesig. Ha ez ennyi idő után is örömet okoz, akkor több időt kell rá szánni, és meg kell mutatni másoknak is.

Három különböző néven eltérő zenéket rakok össze, és miután a blogunkkal elindítottuk a B-oldal.tv-t, és elkezdtünk koncertklipeket csinálni, azt találtuk ki, az én egyik számomhoz a szabadidőnkben összerakunk egy rendes klipet. Megvolt a negyedik, utolsó forgatási nap a kliphez.

EZ A LEGTÖBB, AMIT AZ ELMÚLT 15 ÉVBEN A SAJÁT ZENÉMÉRT TETTEM.

Beleértve a fellépéseket, a stúdiózásokat, utazásokat, hangszervásárlást, mindent. Először a külső helyszíneket, utcaképeket csináltuk meg, utolsó nap pedig szereplők, smink, berendezés, reggeltől dekoráltunk, sőt, én építettem egy ágyat létrából meg sörösrekeszekből, kicsit a felfedezésére váró Harrison Fordnak érezhettem magamat. Hosszú nap volt, de innentől már "csak" a vágás és utómunkálatok vannak hátra, és kíváncsian várom, mi lesz belőle. És kíváncsian várom, hogy mit fogok vele kezdeni! Utóbbira várok ötleteket, a B-oldalon fog megjelenni, aztán meglátom, mennyire veszem én komolyan, és mennyire veszik mások komolyan.

UPDATE - ez lett belőle:

A városban (Budapesten), persze, mert a hegyen, vagy Nagykovácsiban, vagy még ennél is távolabbi (szerintem csak kitalált) helyeken már régen túl vannak az emberek a reggeli autótakarításon, szélvédőkaparászáson. Én a hónap úgy egy hónapig örülni szoktam, ezért az első hónak különösen, és ilyenkor olyan gyerekes undorítóságokat mondunk, hogy

CSUPA PORCUKOR AZ UDVAR.

annak ellenére, hogy nincs udvarunk. Ilyenkor amikor a házmester még nem rontotta el sóval, tök jó nézni az előtted menő lábnyomait, ahogy a járdán film vékonyságú rétegben lenyomatot hagy. És szép, ahogy a villamosmegálló korlátján nézed, hogy megmarad-e az egy szem hópehely, vagy nem, és szinte mindegyik elolvad 2 másodperc után, mégis tudod, hogy órák múlva 10 centi magasan fog állni a korláton is. Milyen kitartó... aztán mész tovább, és a földszinti ablakok alatti parapet kémények előtt félkörben nincs jó egy ideig a kiáramló meleg miatt, aztán azt is legyőzi a hideg. A parkoló autók motorháztetején gyerekkezek nyoma egy-egy csíkban, amiből hógolyó lett, a közlekedő autókon pedig a sofőr lakóhelyére vagy éppen lustaságára utalóan semennyi, vagy éppen indokolatlanul sok hó... amíg a szmog nem feketíti be a járda szélére méltatlanul feltornyosított és félredobott kupacokat, az első havas napon ez szerintem gyönyörű. Tudok valakit, akinek ez tetszene. :)

Biztonsági övet viszont bekötni, nem bambulni, akinek meg nincs téli gumija, az legyen olyan kedves kétszer is meggondolni.

A korcsolyázószövetség nehézségekkel küzd, ezért a Sportgéza kommentelői úgy döntenek, ők (is) segítik az olimpiára jutásban Tóth Ágotát. A kanadai edzőtáborba való kijutását már segítették, és a hamarosan következő Salt Lake City beli világkupa versenyhez is fel tudja használni a sportoló a közösség segítségét. Ez az az eset, amikor még az ilyen dilettánsok számára is látványos eredménye van annak, ha valakik igazán szeretik a sportot.

A KOMMENTELŐK HŐST AVATHATNAK.

Ha sikerül olyan eredményeket elérnie a sportolónak, hogy részt vegyen az olimpián, és a szövetség a kommentelőkkel kiegészülve anyagilag is mögéállnak, mindent meg fog tenni a sikerért:

"Nem tagadom, könny szökött a szemembe, amikor a bátorító szavakat olvastam. Köszönöm Nektek! Köszönöm az önzetlenségeteket, a hiteteket! Nagyon büszke vagyok arra, hogy megtiszteltetek a figyelmetekkel és méltónak találtatok arra, hogy támogassatok. Azt hiszem, azzal tudom a leginkabb megköszönni, ha addig küzdök, amíg magyar hős nem lehetek. KÖSZÖNÖM!"

Ez tetszik. Ez pozitív.

Íme a Pozitivitás blog lényege, krémje, veleje, azaz az én krémem és velejem :) 2009. novemberre. Az összesítés célja, hogy a havipozitív címkére kattintva egy hosszú listát nézhessek (és nézhess te is) végig mondjuk néhány hónap, vagy talán egy év múlva, emlékezve, hogy milyen tutifasza mindennapjaim is vannak, ha a jó oldalról nézem.

NOVEMBER POZITÍV OLDALA.

• Elsőre is tökéletes magyar termék
  BÁMULATOS IDŐBELI KONTRASZT: 1931-ES FILMEK WEBKETTES CSOMAGOLÁSBAN.
  
• A Magyar Nemzeti Filmarchívum a blogokra számít PR-jében
  BLOGOKRA TÁMASZKODIK A FILMARCHÍVUM PR-JE.
  
• Újra jár a 2-es villamos a Fővám téren
  ÚJRA JÁR A 2-ES VILLAMOS.
  
• Lemondtak egy bonyolult megrendelést
  LEMONDTÁK.
  
• Jó étterem Mosonmagyaróváron
  HÁRSFA ÉTTEREM.
  
• Telefonos értékesítő
  EGY MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁR HÍVOTT, ÉS NEM KÜLDTEM EL A PICSÁBA.
  
• Visszhangja van a munkámnak
  TANANYAG LETTEM A KÖZGÁZON.
• Felvettünk még valakit dolgozni
  NÉGYEN ÜLÜNK EGY IRODÁBAN.
• A kívánságkút
  TUDTAM, MELYIK A KICSI, ÉS MELYIK A NAGY KÍVÁNSÁGOM.

Ma a Mészáros pincészetben jártunk Szekszárdon. Illetve befelé jártunk, kifelé inkább hegymászásnak, kúszásnak, kommandózásnak tűnhetett 9 féle bor után, kellemes borfesztes szalonspiccet hoztunk össze... a hátam volt elöl. Gyönyörű a pince, rendezett, tágas, hatalmas folyosók, kicsit nagyobb, mint a Deák tér. :D És a mélyén van egy kívánságkút, ahol azt mondta Mészi bácsi, hogy a kis kívánságot (aprópénz) dobjuk a kútba, a nagy kívánságot (papírpénz) a vödörbe... vajon miért :))

TUDTAM, MELYIK A KICSI, ÉS MELYIK A NAGY KÍVÁNSÁGOM.

Ez azért pozitív, mert a mindenki életében egyik legfontosabb anyagi mérföldkőnek, lépcsőfoknak és életmódváltozásnak a szimbólumáról gondoltam azt, hogy az a kicsi. És egy hatalmas szívű nekem nagy boldogságot és sok fejtörést okozó emberrel kapcsolatban kívántam a nagyot. Kicsit elmosolyodtam, jó érzés volt egy percre felfogni, hogy valaki fontosabb, mint valami.

Rólam tudni kell, hogy 2003 óta dolgozom otthon. Egyedül, mint Chuck Norris. Azért, mert így jobb. Érdekes utazás volt ez a 6 év, közben például megtanultam nem lustának lenni, és mindennel elkészültem ez alatt az idő alatt, amivel megbíztak, pedig azért nem kell sok gombot megnyomnom, hogy berakjak egy DVD-t délután 2-kor és fekve végignézzem munka helyett.

Április óta viszont van irodánk, és most már 2 hónapja minden áldott nap bejárok. Gyakorlatilag újra van munkahelyem: csináltam magamnak egyet. Két és fél hónapja vettünk fel egy kolléganőt, akivel nagyon meg vagyok elégedve, és ma elkezdett dolgozni egy fiatal srác is a dolgainkon.

NÉGYEN ÜLÜNK EGY IRODÁBAN.

És ez a mi munkánk, és több szabadidőt, és néhány korábbi elképzelést megvalósulását várom tőle. Rohadtul érezni már most is, hogy jó dolgokat vállaltunk el. Teszek a válságra. Számomra vége, tudok együtt dolgozni a problémáimmal és úgy átlépni őket, hogy nem rúgok beléjük. 6 évvel ezelőtt hetekkel azelőtt, hogy kiléptem az utolsó munkahelyemről, azt kérték egy ilyen csili-vili tréningen, képzelmem el magamat 6 év múlva, hol vagyok, mit csinálok, mit akarok. Aztán lépegessek vissza évente, félévente képzeletben, és nézzem végig, milyen út vezet oda. Én pontosan ezt képzeltem el, és pont idén van az a hatodik év. És hogy ezt a tréninget a volt munkahely fizette, hab a tortán. Azért ez is egy tök jó dolog például :)

Ebben a hónapban ketten is megkerestek a Corvinusról, hogy vállalatgazdaságtanból versenydolgozatot kell írniuk, és a konzulensük többek közt az én elérhetőségeimet is megadta a témához.

TANANYAG LETTEM A KÖZGÁZON.

Na jó ez így kicsit túlzás :) Gondolom volt 5-6 téma, és a hozzám kapcsolódó témához is még 3-4 kollégát ajánlott az említett konzulens (akit nem ismerek, de ezúton köszönöm neki), de jól esik, hogy a szándékom szerint magyar reklámozási szokásokat jelentősen megváltoztatni készülő, fél éve indított és lelkiismeretesen pátyolgatott projektem, a Bedia futott egy kört a felsőoktatásban, és a pálya széléről visszaintett nekem a lelátóra, hogy akkor ő most elfut és csinál egy maratont, és nyugodjak meg, minden rendben lesz.

Polisor László óta igazoltnak tartom, hogy a hideghívásokat végző telefonos értékesítőkkel nem bánok valami finoman. Pláne, amikor egy nap már másodszor, harmadszor hívnak, dilettáns tőzsdei ajánlattal, barátkozó jópofáskodó hangnemben, vagy éppen szánalmas színészi képességekkel papírról olvasva a nekem szánt mondanivalót. Tudni kell, hogy pl. piackutatás esetén még mindig a telefonos körkérdés a legcélravezetőbb, leggyorsabb, és minden harmadik ember válaszol. Na de a másik kettő... általában a piackutatókat amúgy sem hajtom el, mivel érdekel maga a kutatás, a kérdézés módszere, a kérdések felépítése, mindig végighallgatom. Egyszer még egy pókertanfolyamot is nyertem, pedig sose nyerek semmit :)

EGY MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁR HÍVOTT, ÉS NEM KÜLDTEM EL A PICSÁBA.

És a csoda az, hogy jókor. 6 év után úgy döntöttem, munkahelyet váltok. Az egyik cégemből átjelentkezem a másikba :) (Képzeljétek, felvettem magamat!) Éppen amikor kitöltöttem a papírokat, akkor hívtak. Ha már ennyire ráérzett, hogy mikor hívjon ilyennel, és amúgy is egy évekkel ezelőtti értetlenség és oda nem figyelés miatt az ING-vel már a tököm tele volt, úgy döntöttem, váltok. És miért ne arra, aki amúgy is az első háromban van eredményei alapján, és a karma lökdöste elé a számomat. Legyen egy jó napja. Ma itt volt az értékesítő, aláírtam, hajrá.

Fél évig laktam Dunaújvárásban. Fantasztikus területi adottságokkal rendelkező város, ordenáré módon hasznosítva. És érdekessége, hogy bár sok helyen főztek jól, összesen két helyen tudták egy 60.000-es városban, mi a vendéglátás. Mesterségesen kreáltam egy hosszúhétvégét magamnak, és Mosonmagyaróváron jártam.

HÁRSFA ÉTTEREM.

Elsőnek ide mentünk be, és bár megnéztünk a 4 nap alatt mást is, szinte megcsalónak éreztem magam, hogy nem minden nap itt ettünk. A nyugati országvégnek megfelelően minden házban fogorvosok üzemelnek, ez is egy olyan házban volt, ahol 3-ból 2 bejárat fogorvoshoz vezetett. Sikerült minden alkalommal jó bejáratot választani, így egy nagyon hangulatos magyaros étterembe jutottunk, gusztusos faluházra hasonlító berendezés, kiváló ételek, különleges szervírozásban, barátságos pincér, aki pont nem lóg a nyakadon, de pont van 1-2 jó szava. Ár-érték arányban pazar, a 990 Ft-os menütől az 5-6000 Ft/főig bárki megtalálja a számítását, és még a menühöz is olyan bort kínáltak, amire egy borértő sem tenne panaszt. Nagyon korrekt volt. Eddig 5 kedvenc éttermem volt országszerte, most lett 6.

Nem feltétlenül pozitív, ha az ember munkát veszít. Év elején összesen 7 rutinnal elvégezhető jól fizető munkát mondtak le erre az évre, olyanokat, amiket a korábbi években mindig megrendeltek. Azt sajnáltam. Át is kellett rendeznünk az életünket. Így év végén stílszerű, hogy a több országból darabonként beszerezhető halál bonyolult, kis mennyiségű de nagy munkaigényű munkát

LEMONDTÁK.

Így így minden órára van valami programom. Jövőre is inkább az ilyeneket veszítsük el, soha rosszabb ne legyen.

Szombaton sikerült kifigyelnem. Én is éppen akkor járok a közgázra, amikor se autóval megállni nem lehet az épület előtt, villamossal már nem, metróval még nem lehet megközelíteni. Engem leginkább az autós rész érint, ennek ellenére sokat számít, hogy az alagútból ismét kijön, megáll, odaszállít és elszállít.

ÚJRA JÁR A 2-ES VILLAMOS.

Nem merem mondani, hogy a teljes szakaszon, de gondolom, hogy igen, tehát a Jászaitól a Közvágóhídig. Ezen kívül a Fővám tér felé kilépve az épületből teljesen új burkolat, lépcső vezet fel a korábban elkészült villamosmegállóig, ahonnan a korábban elkészült és kivilágított Szabadság-hídra megy tovább a villamos. Alakul.

Miután jó ideje, saját érdekemben is küzdök azért, hogy a blogok elismert médiafelületté, reklámfelületté váljanak (lásd: bedia.hu), jó látni, hogy a Nemzeti Audiovizuális Archívum által digitalizált és frissen közzétett mintegy ötezer 1931 és 1943 közti filmbejátszáshoz kapcsolódó, online szempontból minden tekintetben korszerű honlapot blogokra támaszkodva igyekszik népszerűsíteni.

BLOGOKRA TÁMASZKODIK A FILMARCHÍVUM PR-JE.

Ez mérföldkő az értékmentésben, és mérföldkő az újításban is. A webkettes megoldások iránti nyitottság jellemzi a filmhíradó archívum egyéb szempontok szerinti igényességét is. Szenzációs. Magyar Világhíradók »

A Magyar Nemzeti Filmarchívum első 12 évéből származó, több mint 5000 világhíradó bejátszást digitalizált a Neumann-ház, avagy a Nemzeti Audiovizuális Archíum. Nagyon fontos értékmentésről van szó már önmagában is, amitől azonban el vagyok ájulva, az a csomagolás: a videókat szakmai, és átlagos nézői szempontok alapján is felcimkézték, helyszín, érintett személyek és táma szerint kategorizálták. A videókhoz korszerű Flash lejátszó tartozik, az egyes anyagokat továbbküldhetjük, saját weboldalunkba ágyazhatjuk, és egy gombnyomásra megoszthatjuk a Facebookon, a Twitteren és az iWiwen.

BÁMULATOS IDŐBELI KONTRASZT: 1931-ES FILMEK WEBKETTES CSOMAGOLÁSBAN.

Az archívumot bemutató Magyar Világhíradók oldal úgy tűnik, az első fekete-fehér web2.0 site. Nagyon ízlésesen, a 30-as évek hangulatában, ellenben számos ma divatos funkcióval felszerelve csomagolták a munkájukat. Ezt a tavaly bevezetett T-Home IPTV tökéletességéhez tudom mérni. Az ilyen dolgoknál látom, hogy ott van egy személy a háttérben, aki addig nem engedte piacra dobni a végeredményt, amíg nem látta azt tökéletesnek. Mintha nem volna maga a digitalizálás is éppen elég munka. Ha mindenki a keményen elvégzett munkáját ilyen színvonalon volna képes bemutatni a publikumnak, akkor még a péknél is elsírnánk magunkat.

Az egész Pozitivitás blog lényege az volna, hogy havonta egyszer összeírom az előző hónap posztjait :) Ezt jobb helyen archívumnak, máshol felesleges bejegyzésnek hívják. Itt azonban pont a pozitív sokk eszköze: azért jegyzem fel posztokba, hogy mi tetszik, hogy utána összegyűjtsem, és azért gyűjtöm össze, hogy könnyebb legyen elővenni és átfutni. Az első félhónap 2009. október.

OKTÓBER POZITÍV OLDALA.

• Elkészült a Parlament dunai oldala
  MOST ELKÉSZÜLT.
  
• Le lehet menni a Margit-hídnál Észak felé a rakpartra
  VAN LEJÁRÓ ÉSZAK FELÉ.
  
• Nincs elterelés az Erzsébet-híd alatt
  EZ IS ELKÉSZÜLT.
  
• Felújítás csoda a Kolosy téren
  A MEGSÖTÉTEDETT TÉGLAÉPÜLET VILÁGÍT A TISZTASÁGTÓL.
  
• Ma meleget reggeliztem
  NA BENYOMTAM EGY PIRÍTOTT BUCIT TOJÁSKRÉMMEL, MELEGEN.
  
• Kapufáról befelé pattant labdák
  AZ UTÓBBI NAPOKBAN MINDEN LABDÁM A KAPUFÁRÓL NEM KIFELÉ, HANEM BEFELÉ PATTANT.
  
• Befalazták
  EZT A LYUKAT MA NEM LÁTTAM. PÉLDÁSAN BEFALAZTÁK.

Nagyon sok "éppen": éppen egy 1992-es New York-i ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény kiegészítése éppen az a Kiotói jegyzőkönyv, amit 1997-ben éppen Amerika (és a később csatlakozó Ausztrália) nem írt alá. Éppen náluk van alig dízel autó, éppen ott nem nézik rossz szemmel az 5-6000 köbcentis "terepjárókat", hiszen szinte mindenkinek az van. A világ szinte minden fejlett országa 6-9%-os üvegházhatású gáz kibocsátást vállalt Kiotóban, Magyarország pl. az 1985-87 között jellemző gázkibocsátáshoz képest vállalt 6%-kal alacsonyabb értéket a 2008-2012 közti időszakra.

AMERIKÁBAN MOSTANTÓL KÉSZPÉNZT ÉR A RÉGI KÖRNYEZETSZENNYEZŐ HÁZTARTÁSI GÉP.

Ma azonban gazdaságélénkítő csomagként azt jelentették be az USA-ban, hogy támogatást kapnak, akik lecserélik régi mosógépüket, hűtőgépüket, légkondicionálójukat újabb modellre. Ezek a legnagyobb energiazabálók. A "gazdaságélénkítő" szóban benne van, hogy nyilván a gépgyártásban nőhet a munkahelyek száma, vagy szilárdulhat meg a meglévő, de számomra nem mellékes, hogy igazi őslényparkot fognak így lecserélni, és talán ezzel ők is közelítenek a többiek felelősségvállalásához. Ha minden igaz, az akció neve egyébként "cash for trash" - nem lehet nem szeretni. :D

A múlt héten valamelyik szerencsétlen boltot elöntötte a víz a házban. Nem értek hozzá, ezért meglepett, hogy ehhez a belső lépcsőház gyönyörű és érintetlen lépcsőfordulójának falán kellett ütni egy nagyon hejre kis lyukat. Ha ez segített, legyen úgy.

Általában szétverni könnyebb dolgokat, aztán úgy maradnak. Magamat is úgy ismerem, hogy a legtöbb dolog a 95%-áig érdekel, aztán varrják össze. Mindenkit addig érdekel valami, amíg az ő problémája meg nem oldódik, aztán 9x annyi idő alatt esetleg figyel másokra is.

EZT A LYUKAT MA NEM LÁTTAM. PÉLDÁSAN BEFALAZTÁK.

Kibontották, mert ki kellett. Befalazták, mert kulturáltak. A létező legostobább és legfárasztóbb dolog a lakógyűlés, nincs társasház faszkalap nélkül, és a házban üzemelő üzlethelyiségek és a lakók rendszerint nem szoktak egymás keblére borulni örömükben. Őt az érdekli, hogy a csőtörés megszűnjün, minket az, hogy a lyuk. És nézzenek oda, mindkettő működik. Fogalmam sincs, melyik bolt esik oda, de ezek rendes fickók.

Egy hét nihil, megtörtség, meggyötörtség után azt hiszem, ma végre jól vagyok. Úgy érzem magam, mint aki bármivel szembe tud nézni. Munkahelyi dicséretek, felszabadult jókedv és ami a legfontosabb: amit elterveztem, azt meg is valósítottam. Csak nem azért mert ebédre rántott húst ettem... Úgy érzem magam, mint aki zöldhullámot kapott. Hallani a klappolások hangját.

AZ UTÓBBI NAPOKBAN MINDEN LABDÁM A KAPUFÁRÓL NEM KIFELÉ, HANEM BEFELÉ PATTANT.

A bennem rejlő férfiribanc vasárnap vett három nadrágot és két cipőt. Megtehettem. Gyors meló volt, profi munka, mindenféle flikk-flakk nélkül. Tegnap láthattam az egyik legjobb barátom újszülött kislányát. Csodás kis vakarcs. :) Ma az utolsó pillanatban értem el a koncertjegy árus bódét, mely PONT NEM előttem zárt. Hétvégén még zárva volt. A fodrász "najó" alapon az utolsó pillanatban vállalt el. Megújulás érzés. Hazafelé elértem a az eszeveszettem csilingelő villamost és már itthon is vagyok. A progresszív metáltól az elektronikus stílusig minden zene feldob. Nagyon fura érzés, de még az sem riaszt, hogy az előttem álló hetekben a lakásomba több 100 ezer Ft-ot kell belepumpálnom. Huss! Érzem, visszajön az, amit befektettem a boldogság érzetembe. Ezek a pillanatok a legfontosabb puzzle darabkák a mindennapokban. Visszatapsolom magamat a színpadra, és azt gondolom, most kell megvennem az amszterdami repülőjegyeket.  

Ennyi is elég. Jóformán alig iszom tejet, és alig eszem tojást. Ma pedig annyira jól esett volna, pláne, hogy bár az ég világon senki nem kötelez rá, hetek óta korán bejárok dolgozni. És ha korán kelek, akkor éhes leszek. És ha éhes vagyok, nyűgös vagyok :)

Hihetetlen, hogy az ideális gyomorkitámasztó pogácsát gyártó cukrászda az utcában 10-kor nyit. Már az is hihetetlen, hogy egyáltalán van az irodánál egy cukrászda, az egyik legjobb nevű másik cukrászdától 50 méterre. Ők érzik :) Elveszett kisfiúként bolyongtam a sarkokon, meleg kaja után kutatva, míg végül belebotlottam a Gurunak valami utcára néző kis kiszolgálóablakába. Egész nyáron fagyasztott málnadarabokat állítottak ki, azt hittem, fagyizó, közben a gyümölcsléhez van odakészítve.

NA BENYOMTAM EGY PIRÍTOTT BUCIT TOJÁSKRÉMMEL, MELEGEN.

Mindjárt más. Néha annyira jól esne modorosan, igazi kamáslis főúri ficsúr módjára reggel fél8-kor beülni egy péksüti, vagy valami meleg kaja és egy kávé fölött hárman-négyen megreggelizni. Ha már egyedül vagyok rá, legalább találok olyan helyet, ami hajlandó egyáltalán kinyitni. Kávézók nyitnak 10-kor. Akkor a legtöbb kávéfüggő már visszafekszik, ha addigra nem jutott kávéhoz :)) Ezúton köszönöm azoknak, akik végighallgatják a műsort, hogy "5-kor keltem, jó keveset aludtam, korán van még, muááá, de jól fog esni ez a kávé", és nem válaszolják rá azt, hogy "én meg 4-kor keltem bazmeg, hogy te 6-kor itt szerepelhess", hanem hagyják az embert egy kicsit nyafogni. Annál jobban esik az a három falat. Lélek-gyomor kontraszt.

1999-2002 között minden reggel három átszállással a Kolosy tér érintésével jártam dolgozni. Na az például szar volt. Aztán hazafelé legyalogoltam Lajos utcába, jobbra fordultam egy megsötétedett téglákból álló régi épületnél, és előtte bevártam a 86-os buszt.

Ma mintaszerű türelemmel, úrvezetőként haladok ki Óbudára, balra nézek, és

A MEGSÖTÉTEDETT TÉGLAÉPÜLET VILÁGÍT A TISZTASÁGTÓL.

Elég szépen felhozták. Mellette egy rá hasonlítani próbálú újépítésű szárny, gondolom alatta garázzsal. "Kiadó irodák" felirat, akár 12 Eur/négyzetméter. Per hó. Annyim van! Kiveszek egy négyzetmétert :) Arra elfér például egy hűtő. Jó lesz valakinek ott dolgozni, de még jobb elmenni mellette. Az ingyen van. Tök jó.

Másfél hónapja minden reggel korán bemegyek dolgozni, a Budafoki út felől lopakodok el az Attila úton a Moszkváig. Az Erzsébet-híd alatt szinte hetente változott a forgalmi rend, egy ideig a rakpart is le volt zárva, aztán a villamos síneken kellett vigyázni, aztán a bringásokra, aztán a többi autóra. Megyek egyik reggel, és már indexelek ki a villamos sínre, élvezem, hogy útvonal-rutinom van, na most figyeljetek, én már tudom, merre kell menni. Nem arra kellett.

EZ IS ELKÉSZÜLT.

Se sárga csík, se terelés, mint régen, csak minden új. Gyorsabban beérek az irodába reggel. Előbb, mint ahogy a reggelizőhely kinyitna :) Ez így eléggé rendben van.

Ilyenkor mi van? A híd lezárása miatt nemigen megyek a közelébe, viszont a Szentendrein volt dolgom, végigmentem szépen a Petőfi-hídtól a rakparton. A 30 éve ismerős szakaszon egyszercsak látom, hogy ilyen lámpa, olyan lámpa, építkezés, és egy új lejáró. Nézem, hogy ezek meg kik?

VAN LEJÁRÓ ÉSZAK FELÉ.

Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna erre lehetőség, le lehetett menni Dél felé, és fel lehetett jöni Dél felől, aztán ennyi. Aki véletlenül becsúszott a Szigetnél a rakpartra, az legközelebb az Erzsébet-hídnál jöhetett fel. Lemenni pedig Észak felé a Fő utcából lehetett, aztán annyi. Ez de jó!

Szegény turisták, látták a szép képeslapokon, hogy milyen szép az országházunk, eljöttek ide, aztán a Batyin jöttek rá, hogy nem fogják tudni lefotózni. Az elmúlt 20 évben mindig valahol máshol volt felállványozva, ritkán láthattuk egyben azt, amire amúgy büszkék szeretnénk lenni.

MOST ELKÉSZÜLT.

Lebontották a Parlamenti állványzat utolsó darabját is. Ezzel húsz éve tartó felújításnak értek a végére, amely során több mint húszezer követ mozgattak meg. Állatok, akik azt találták ki, hogy a magyarok építették a piramisokat :)) De úgy néz ki, 20 év alatt akár össze is dobhatnánk egyet. 11 milliárd forintba került a 265 méter hosszú homlokzat, ezt a pénzt már régen el akartam költeni erre, legalábbis a rám eső részt. Van még 3 oldala az épületnek. Nos, hajrá.