Fejlődök vissza, előbb-utóbb újra 18 leszek. Tíz éve lassan, hogy DJ-ztem, aztán még a zenélést is félretettem egy időre. De ma rámjött az 5 perc, és elmentem venni két lemezjátszót. Rendes 11 kilós, 4.5kg/cm nyomaték, korrekt munkadarabok, nem játék. Már egy ideje készülök rá, hónapokkal ezelőtt vettem egy timecode rendszert, meg új keverőt, csak ez hiányzott.

Ezt is az APEH-tól kaptam ajándékba, megjegyzem :D Ha így folytatom, 2-3 év és veszek egy BMX-et, meg egy gördeszkát is? :)) Bepótolt gyerekkor harmincévesen, szeretem ezt csinálni. Ha egyszer szeretem a zenét!

Százszor több értelme van új dolgokat kipróbálni, mint századszor ugyanazt.

Valamikor 15 évesen volt először két lemezjátszó a kezeim közt egy buliban, akkor már jóideje doboltam, jó móka volt scratchelni. Mondanom sem kell, máig fogalmam nincs róla. Ez emlék maradt. Húszévesen CD-ztem pár évig. Aztán semmi. Ennek a két lejátszónak miskolci gyökere van, egy ottani hiphop DJ alakulat cucca volt, ők fújták narancssárgára az eredetileg ezüst színű RP-6000-eket. El is neveztük a két lejátszót Ripacsnak, Bandi szerint pedig "Amszterdam színe van".

Miután tegnap sikeresen taccsra melóztam magam, és az APEH küldött pénzt ajándékba, mert RENDI, ma lenézek Tatára a Közgáz Évzáró Fesztiválra. 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2009, 2010. Ez így tíz, meg is van. Korom (31) alapján semmi keresnivalóm ott, de ha egyszerűen hívogat... :) Persze már 1 előtt lefekszem, és két éve a szomszéd panzióban lakunk inkább a hardcore házazás helyett, de azért még tudjuk, hol vagyunk.

Minden évben segít kicsit emlékezni 5 évvel ezelőttre, 10 évvel ezelőttre, teljesen más időkre. 2007-ben már majdnem vége lett, akkor nagyon úgy jöttem el, hogy ez az utolsó alkalom. Valahogy gyászomat a barátnőm nem osztotta, úgyhogy kénytelen voltam 2 év után megszabadulni tőle. Csak hogy érezzétek, hogy Tata fontos. Ereje van.

Többször volt olyan, hogy szombaton leléptem munka ügyben, aztán estére újra ott voltam. Idén a meló miatt frankón azt hittem, hogy az orromat sem fogom tudni bedugni. Nem úgy lett. Örülök.

Hazaértem Paksról, 2:07. Megvolt az éves húzósnak nevezhető meló. Húzós benne az, hogy 2-3 hónapig kell dolgozni rajta (minden más mellett persze), aztán még 50 nap, mire kifizetik, jó móka, Amúgy APEH tartozások rendezésére szoktam költeni a "gázsit" már 3 éve, mert van egy kis bicebóca cégem, amit már nem használok, de olyan jól ment szegénynek, hogy még mindig adózik :-D A pozitív még a dologban, hogy idén augusztusban lesz egy hasonló meló, csak kisebb, ha azt magamra költhetem, az lesz az új világ kezdete :D Egyébként az is vicces, hogy pont ma reggel jött meg az APEH-tól az SZJA visszautalásom a számlámra.

Mintha ezek a dolgok összefüggenének: "jól van Oszi, látom, 3 hónapja melózol rajta, hogy augusztusban fizess, ma kész lettél, itt egy kis apró - amúgy az idő jó, sokat strandolunk, puszil: APEH". Vagy csak én látom azt a mintázatot ebben, hogy dolgozni jó.

:D

A focivébé kapcsán egy barátom azt találta írni, hogy "Észak-Korea viszont... nekünk rúgna egy hatost. nagyon sok csoportból továbbjutna sztem. jól mentek, és kulturáltan játszottak."

Jó ilyet hallani pont Észak-Koreáról. Nem gondolnám róluk, hogy nem sportszerűek, nem szabálykövetők, de az a poszt, amit a világpolitikában betöltenek, rászorul arra, hogy sportban példát mutassanak. Másik pozitívum, hogy eddig csak két meccset "kellett" megnéznem társaságban, ugyanis egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá :-)

A zöldenergia-felhasználás és a sok kibaszott csomagolóanyag eltüntetése mellett az egyik leghasznosabb dolog az emberiség szempontjából hosszú távon, amit el tudok képzelni: könyvdigitalizálás.

Az Osztrák Nemzeti Könyvtár mintegy 400.000 könyvet digitalizál a következő 6 évben, köztük 10.600 magyar kötetet, első kiadású Petőfit, illetve a legrégebbi magyar nyelvű nyomtatott könyvet: Szent Pál levelei magyar nyelven, 1533. Ez 500 éve volt. Ha őszintén belegondoltok, hol lehetünk mi 500 év múlva, ennek azért van jelentősége.

Bár Hari Seldon csak terelt az Enciklopédia Galaktikával, azért legyen kéznél...

Full riszpekt.

Van egy kis-nagy nyitott szórakozóhely a lakóhelyemhez képest érdemlegesen közel. Amikor megnyitott a zártkörű része, húszas éveim elején voltam, és már akkor ott léptek fel a barátaim a zenekarukkal, nem is tudom, hogy jutottunk be. Azóta a fél baráti körömnek van belépőkártyája, sokan nem is használják, teljesen érthetetlen, hogy nekem miért nem volt. Szerencsére ettől még ugyanúgy jártam oda, mintha lett volna. Na, most van is, mehetek egyedül, ha olyanom van.

Ez nem a belsősködés miatt fontos, hanem mert egyetem óta (értsd: amikor a korosztályom végezte, nem amikor én:)) nincs egy hely, amit törzshelynek lehetne nevezni, akkor a Lónyay utcába jártunk a barátokkal, egyáltalán nem jó helyre, de legalább állandóan. Az is tök jó, hogy sok helyen voltam, de szeretem, ha nem kell étlapot nézni, mert fejből tudom, és nem kell megkérdezni, hol van a vécé, és ez a hely erre alkalmas, mert közel van, és lassan 10 éve szeretem. Ez tök jó. Az, hogy majdnem minden nap ugyanazon a 4-5 helyen eszem itt a sarkon, nem adja meg a hiányzó törzshely-élményt. Ez meg akkor is, ha 10-nél többször nem megyek oda a szezonban.

Az ilyeneknek örül az ember, ha kötődhet valamihez, és nem azért, mert kocsmatöltelékekkel van tele, akikkel vitatkozhat feleslegesen politikáról, hanem mert a hely henyélés pozitív. Kösz a kártyát!

Ezen besírsz, bejelölt egy pap (! a fácsén, mert a soundcloudon tetszettek neki a downtempo zenék, amiket feltöltök. Az mi? Azért az ismert, mennyire vagyok oda a papokért, számomra érthetetlen kategória. Igazából túlzás, hogy pap, lehet, hogy az is, de egy amerikai 50-es fószer, járja a világot, Európa, Közel-Kelet, most angliában lakik, talán valamilyen vizuális művész, vagy fotós, mert ki van zárva, hogy nem művész. De ha nemcsak furcsán öltözködik, hanem mégis pap, akkor a korkülönbség végül is megvan köztünk! :))) Óriási.

Remélem, lemezszerződésnek kell modnani akkor is, ha csak 1 számról van szó. Visszaküldtem aláírva, valamikor ősszel lesz elérhető, deep/tech house válogatás. Nagyon menő, "NuWax" kiadó, szerintem eddig 5 kiadványuk volt, mind mix, ez az első olyan, amin eredeti zenék vannak. De lehet bízni az ilyen kis elektronikus kiadókban, némelyik már a 25-30-adik kiadásnál öregnek számít. A név viszont önbeteljesítő jóslat lehet, mert ami menő, az menő.

Kértek egy biot, az volt kéznél angolul, viszont egy profi fotó is kell nekik. Nem akartam mondani, hogy az a csajok reszortja, hogy rendes becsületes foglalkozásuk ellenére profi fotóssal fotóztatják magukat az iwiwre/facebookra/boxra/randivalamire. Na majd kitalálunk valamit. Eleve nem lehet profi a fotó, hiszen én vagyok rajta. Őrület.

Nem a félévben, hanem a komplett egyetemen. VÉGE :)

Tegnap marha jó dolog történt:

ÚJRA ZENÉT KEVERTEM.

2000 és 2002 között mindenféle DJ cuccokat vásároltam, és főleg house és funky számokat kevergettem. Tök jó mókat volt, de miután ez is olyan elfoglaltság, amiben a sikerhez olyan emberekkel is jóban kell lenni, akikre nem volnék büszke, nem erőltettem. Meg 2002-ben teljesen elfordultam a zenétől, az egyik nagy lemezkiadó cég stúdiójában láttam utoljára azokat, akikkel együtt zenéltem, elég volt.

De 2008 óta jövök vissza, azóta összeraktam a zeneszerzéshez is a felszerelést, és közben vásároltam DJ-zéshez is 1-2 dolgot. De időm persze nincs. Na tegnap eljutottam odáig, hogy összeraktam kb. 60 zenét, amiről azt gondolom, most megfelel nekem, belőttem a szoftvert, amit lassan 2 hónapja vettem emiatt, és megnéztem, mi a helyzet. Több mint egy órát tekergettem, teljesen más érzés, mint régen volt. Mások a zenék is. Azt nem tudom, hogy milyen néven tegyem mindezt, mert nyilván majd töltök fel a netre belőle, de remélem, őszig egy héten egyszer lesz erre is időm, régen 5-600 zene volt nálam, szeretnék új, ismeretlen zenéket hallgatni és összeválogatni belőle két különböző stílusra valót. Annak idején ezt szerettem. Asszem, nosferato most már blogger marad, és camilo fog DJ-skedni helyette :) Úgy vagyok ezekkel a beceneveimmel, mint valami drámaíró a szereplőivel, kicsit skizoid, de nem lehet azonos brand alatt elsütni ennyi mindent, a kutya nem hiszi el.

Ez is része annak, hogy megy le rólam a stressz. Azt hittem, hogy június 18. este lesz a kulcs dátum, akkor van vége egy nagy melónak, és gondoltam, majd egyszerre leomlik rólam a para, mint ahogy minden évben szokott. De nem. Most folyamatosan szabadulok fel, és ezek szerint ez a folyamat közel 3 hétig fog tartani, de lehet, hogy 4-5. Tantrikus :)) De komolyan, bazi jó, hogy 3-4 naponta rájövök, hogy megint van pár órám magamra, és visszakapom a szabadidőmet.

Ebből rendszert fogok csinálni, és most hivatalosan is bejelentem: idén nyáron úgy veszem ki a szabadságomat másfél-két hónapon át, hogy hétfőtől szerdáig meló, csütörtök-péntek off. Apám csinálta azt úgy 10 éve, hogy nyáron zsinórban minden péntekjét kivette, és sokkal több kijött belőle, mint az a hét, amit nem azért veszel ki, mert utazol, hanem csak mert van még szabid. Dörzsölöm a tenyeremet.

Elmaradt a katarzis, mert fogalmam nincs, meglesz-e az utolsó vizsgám elsőre. Tavaly a meló miatt nem mentem belőle vizsgázni, felvettem újra, már arra sem emlékszem, mi ez. Elővettem, visszafejtettem a számolós feladatokat, de az elmélettel kapcsolatban kicsit szőrszálhasogatóbbak, mint szokás. Ismét óriásit bullshiteltem meglévő tudásból, de nem érzem, hogy elég volna a ketteshez. Ha meg elég lesz, akkor már nem lesz ugyanaz. Úgyhogy a legjobb eset, ha megbukok, és jövő péntekre tanulok még pár órát, és simán átviszem Fosbury-vel.

Viszont nemcsak emiatt, egész héten éreztem, ahogy megy le rólam a stressz. Olyan dolgokat megcsináltam, amiket 2-3-5 hónapja "ígértem". Valójában nem ígértem semmit, de szerettem volna segíteni néhány embernek, és most végre maradt időm erre is. Zenéltem is. Ez egy kurva jó hét volt, a többihez képest. De igazán kurva jó majd csak június végén lesz.

Ma nem tudtam megnézni az egyetemi hallgatói információs rendszerben, hogy kaptam-e újabb jegyet vérrel-verejtékkel megszenvedett vizsgáimra. Nemrég jött egy tájékoztató e-mail arról, hogy miért nem:

"Ma 9 óra körül a Sóház környezetében folyó, a metróépítéshez kapcsolódó tereprendezési munkák során a kivitelezők átvágták az épületet elektromos árammal ellátó vezetéket. Ez azt eredményezte, hogy az összes rendszereinket azonnali hatállyal le kellett állítani, hiszen a szünetmentes áramforrás 30 perc áthidalási időt biztosít. Az ELMÜ 1/4 11-kor jelezte, hogy az áramszolgáltatás helyreállt. A rendszerek újraindítása ekkor még nem volt lehetséges, mert a géptermi klímaberendezést nem lehetett újra üzembe helyezni."

Azért azt el tudjuk képzelni, hogy néz ki egy ilyen vezeték? Teoretikus 9:00-kor átvágják, 10:15-re ki van javítva. Ez azért elég korrekt. Az esőzések első napjaiban a körúton befolyt a víz az aluljáróba, és tönkrement egy trafójuk este 9 körül. Sokan maradtunk áram nélkül. Azt kiszivattyúzni, kitakarítani, újraindítani sem lehet egy leányálom, de fél1-kor (én a laptop lemerülése után úgy aludtam, mint az állat, de közben legalább írtam zenét) már helyre is állt. Nem gyengén intézik a dolgokat. Lehet, hogy még mindig vannak olyan budai kerületek, ahol havi rendszerességgel van áramszünet, én Pesten ilyet nem tapasztalok, és hibajavításból az ELMŰ ötös. Pozitív. És tegyük hozzá, hogy egy ilyen több háztömbös áramszünet is nagyobb energiatakarékosság, mint a sokak által még mindig közömbösen vett Föld Órája rendezvény.

Az áramszünet soundtrackje :)

City blackout (2010) by camilo

Kicsit csúsztatás a cím, mert house dolgokat műveltem - ahhoz kevesebb idő kell. És csináltunk nagyon jó vokális dolgokat is Muzsnyai Mártival, de egyik sincs még kész. Éjjel összeraktam egy számot, és amikor feltöltöttem a Soundcloudra, akkor jöttem rá, hogy 8 hónapja "nosferato" néven nem készült el semmi, pedig ez a downtempo vonal az, ami igazán sokat jelent. Most végre van valami új.

HAJÓ - Peter's History (2010) by nosferato

A háttérben egy Peter nevű 83 éves angol férfi beszél, akit lenyűgözött a YouTube mint videoblog és gyakran beszél apróságokról, amik a hosszú élete során vele történtek. Több mint 200 posztja van, és látszólag mentálisan friss és jó egészségnek örvend, mégis érezni benne, hogy egyáltalán nem biztos benne, hogy még van elég ideje a földön olyan dolgokra, amiket szeret. Nagyon tetszik a hangja.

Na, ez hogy jön össze :)) Van egy művésznevem, Camilo, tavaly indítottam, és főleg house dolgokat szeretnék a név alatt publikálni, ez a soundcloud.com/camilo címen hallható is. Éppen ezen a lapon talált meg egy Dimitri nevű san franciscoi srác, hogy a Nu Wax Records nevű kis kiadójánál kiadná az OZ című számomat. Ez volt 1 hónapja, nagy jelentőséget nem tulajdonítok a dolognak, de aztán a héten láttam, hogy írt, hogy ugyan mikor küldöm már a mailcímemet, ahová szerződést küldhet. Nosza... egy progresszív elektronikus zenei válogatáslemezre kerülne egyébként.

Az "egybeesés" az a dologban, hogy mindez az elmúlt 2-3 napban jutott eszembe, amikor a Pac-Man 30 éves születésnapját ünnepelte. Ennek örömére a Google is Pac-Man ruhába öltözött. Camilonak pedig eleve egy zöldített Pac-Man a logója :D Na itt ér össze a két sztori.

A számlról egyébként, amiről szó van, még itt is írtam, semmi extra, az a jó benne, hogy pihenés közben csináltam. 1 éve mindenhová viszem a komplett zenekészítő eszköztárat.

OZ (2010) by camilo

Camilo eddigi legjobb megmozdulása egyébként kurvára nem ez, hanem a magyar Bijou zenekar remixe Rui da Silvára hajazva. Ez se nem deep, se nem progresszív, egyszerűen egy dance házi feladat, de szép arányos lett, a lejátszási statisztikák alapján ez a Pac-Man jeles alteregóm favoritja :)

Bijou - Tánc (Camilo's RDS tribute mix) (2009) by camilo

Tegnap 20:15-kor, amikor a legnagyobb - állítólag aranyat érő - májusi eső zuhogott, úgy éreztem, hogy most kell hazamennem az irodából. Ne az eső döntse el. A kocsiban, amit már egy ideje használok, és amit ráadásul 2 hónap múlva teljesen ki is fizetek, annak örültem, hogy zuhog az eső, szar idő van, én viszont ülök, zenét hallgatok, nem ázom, sőt, hallgatom a kocsi tetején az ömlő esőt. Ez azért így kényelmes, jó hogy így van. 24 éves korom óta járok mindenhová autóval, megszoktam, jó volt emlékezni, hogy ez amúgy egy plusz. Olyan volt, mint egy safari, mert szeretem az esőt, de megázni nem volt kedvem. Szépek a vadállatok, de azért nem fetrengenék köztük egy girosszal a kezemben. :)

Reggel szépen átfordultam negatívból pozitívba. 6-kor felkeltem, kiküldtem 1070 darab hírlevelet, közben 8-an felhívtak, majd lépten-nyomon kontaktáltam mindenkivel az utcán. Amikor 10 körül az Attila úton mentem, már kicsit feszült voltam, és megfordult a fejemben, hogy kiordítok a borait gollamként szorongató, zebrán beszart gatyában áttotyogó csövesnek, hogy DOLGOZZÁL!!!!, de megkíméltem. 5 másodperc múlva balra nézek, és piros-fehér szalaggal lekerítve a Horváth kert nagy része. Alatta friss föld. Elmosolyodtam, új fű lesz, gondolom szép zöld, ezek tök jó dolgok. Eleve, akik a szarunkat szedik fel mögöttünk, meg a szemetelő büdös gyökerek autóból kidobált strandlabda méretű papírszemeteitől megtisztítják az utakat, és öntözik a betonrengeteg közepén a virágokat, amiktől elvileg - és lám, gyakorlatilag is - jobban érezzük magunkat, köszönetet érdemelnek. De undorító, hogy az út jobb oldalán egy tenyérbemászó ingyenélő van, a bal oldalán meg olyanok dolgonak szinte ingyen, akik munkáját több százezren élvezzük... nem tudom, hogy az jobb volna-e, ha mindenki a kettő között langyoskodna, jó, hogy vannak, akik dolgoznak 30-40 fokban is. Nem gondolkodom rajta tovább, lesz friss fű a rólam is elnevezett kertben az Attila út mellett, ennek örülök, a csöves meg azzal együtt, aki 5 perccel később behajtott a töküres parkolóhelyre, ami ingyen van, le van szarva.

Minden tíz évben találkozom 10 olyan emberrel, akikről tudom, hogy mielőtt meghalok, és végig kell gondoljam, kiket ismertem, és kiket ismertem túl jól, és kiket nem ismertem eléggé, ők eszembe fognak jutni. Van, akivel többet ki lehetett volna hozni, van, akivel már csak ismételjük magunkat, de úgy is jó. Olyan is van, akit már 15 éve nem láttam, és tudom, hogy nem is fogok, de bánom, és 50 év múlva is elsőként fog az eszembe jutni. Vagy akit 3 nap múlva fogok látni, pedig minek :) Vagy akit 3 hete nem láttam, és hiányzik.

Van, akiről 10 vagy 20 év távlatában láttam be, hogy mégsem olyan fontos. Vagy hogy mégis az. Vagy 30... de minden 10 évben van nagyjából tíz ilyen ember.

És hogy mi ebben a pozitív? Hogy egyre inkább felismerem, kik azok.
És aki ugyanezt gondolja rólam, azzal nem szeretném elbaszni.

Ma véletlenül-váratlanul pár órára összekeveredtem valakivel, aki 3 évvel ezelőtt segített megtanulni legalább egy kicsit tanulni. Mindent elsőre megjegyzek, ami érdekel. Ami nem érdekel, azt viszont soha. Ugyanakkor nem is puskázok. Ez nem túl jó kombináció a felsőoktatásban, különösen, ha valami igazán nem érdekel, és ilyen volt a műegyetem, és ilyen volt a műszaki főiskola is. Az, hogy különösebb kudarcélmények nélkül szórakozva végigugráltam a közgázt, vagy azt jelenti, hogy érdekel, vagy belenőttem valamibe, vagy valakinek meg kell köszönjem. Pont azokat a dolgokat segített lenyelni, amiktől nehéznek tűnik egy feladat, gondoltam megéri azt az 1 percet + arcpirító nyalizást, hogy közlöm vele, hogy nekem ez sokat jelent. Úgy tűnt, jól esett nekik, és nincs külön üzenőfala az ilyen visszacsatolásokra. Hm.

Ha ez ilyen jól megy, lehet, hogy meg kéne köszönnöm még egy hajórakomány embernek néhány apróságot.

Esett 1-2 hete, de akkor még nem volt igazán meleg. Most 3-4 napja tényleg meleg van, ezt onnan tudom, hogy életemben először megfáztam a légkonditól az autóban. Ezt egyébiránt a takonyról lehet felismerni. Nem voltam náthás, vagy bármi 2 éve.

Ma ráesett az eső az aszfaltra olvadt porra, és pont olyan illata volt, mint nyár végén a kánikulát fejfájásokkal megtörő finom esőnek szokott lenni. Piszkosaszfaltesőszaga. Kinyitottam az ablakot, a bőrömmel a hideget szagolgattam, az orrommal meg a subjectet, a szememmel a sötét sárgára borult eget néztem, és hallgattam, ahogy a monoton esőzajt a vízbe gázoló autók hangja teszi periodikussá. Az ízlelésem meg szabin volt, de ez így már majdnem full-kontakt a várossal. Szeretem :)

Az egyik olyan ember, akinek a nevéből kiderül, hogy honnan jött ÉS hogy hogy hívják! Az enyémből ennek csak a fele derül ki. Ugyanakkor pl. van, akinek kiderül a nevéből, hogy hová megy, hogy hívják, mi van a kosarában (Esztergomba).

Ez az arc pozitív a köbön, mekkora már, hogy mindenféle magyar rokoni szál nélkül valaki nekiáll Ausztráliában magyarul tanulni? Nekifutásból lehet végignézni az összes videóját, ESZETLEN NAGY KIRÁLY! És priceless neveket ad az állatainak, vagy nem tudom, igazából, valami margitszigetihez hasonló kompakt állatkertben bóklászhat időnként.

Nagyon elgondolkodtam most azon, hogy bár külföldön éltem, és jó sok évnek kellett utána eltelnie, hogy angolul is pont ugyanolyan kényelemmel el tudjak baromkodni, mint magyarul, vajon tudok-e annyi szólást és változatos szófordulatot, mint ahányat Ausztrál Tom felsorol? Illetve felmerül a kérdés, hogy Magyar Bálint igazából ausztrál-e?

Itt KELL végignézni az összes videóját:
https://www.youtube.com/user/AusztralTom

Ez pedig az első:

Az URL-ből (ausztral_tom_5) érezhetitek, hogy már legalább 4 bogbejegyzés van a blog.hu-n ilyen címmel, ugyanis az első videó 10 hónapja ment fel, és Tom volt már az itthoni tévében, újságokban, külföldi magyar nyelvű sajtóban, és nagyjából 8x annyi helyen, mint Király Linda és papája! Tom blogja: http://ausztraltom.blogspot.com/

Antal Nimród a Kontroll rendezése után produkált egy amerikai finanszírozású horrort Elhagyott szoba címen, amiben egy színdarabnyi szereplő játszott csak (köztük Kate Beckinsale, Luke Wilson), de szétparáztam magam. Úgy volt jó, ahogy volt. Nemrég láttam a Szállítmányt, parádés szereposztás (Laurence Fishburne, Matt Dillon, Jean Reno), szintén amerikai film az ő rendezésében, a végén a creditsből jöttem csak rá, hogy ez is az övé. Tényleg, ilyen nevek egy magyar produkcióban, egy pillanatig olyan érzésem volt, mint amikor először firtattam, hogy mit keres Varga Miki, Takáts Tamás, Bebe és nemtudomki Speak videoklipjébe. Annyi a különbség, hogy ezek itt jó dolgok! Nem lesz "Nimrod, the Hungarian director" a youtube-on. Országimázs!

Nimród, kurva jól megy!

És most látom, hogy a svarci által klasszikussá tett akció sci-fi legújabb folytatását Predators címen szintén ő rendezi! A hír csak nekem új, hiszen a filmen már az utómunkálatokat végzik, de én hadd örüljek akkor, amikor megtudom. Tehát most. A filmben: Danny Trejo, az alapfigura, és Adrien Brody, aki 1. a zongorista, 2. nem játszott az Illésben, 3. mostanában jöttem rá, hogy 1996-ban ő volt a kissrác a Bulletben Mickey Rourke mellett.

Ma már volt egy olyan élményem, amikor őszintén tudtam más sikerének örülni, de ez még azt is tetézi. Boldog vagyok tőle. Nimród, jól megy!!!!!! Ez nem filmes blog, hanem pozitivitás blog... sokkal nehezebb bekerüni, és a kutya nem olvassa... szóval gratulálok!  :)

Nemtokleállni, nemtokleállni, muszáj a moziba bejááárniiii!

Szeretek kedden reggel a Tilos rádióra tévedni, mert a Tomboló negyvenesekben a témák közti csapongásban mindig több a mondanivaló, mint amennyi a szó, és néhány kivételtől eltekintve szórakoztató és igazságos. Igazából csak röhögök közben, és gazdagodok 1-2 jó gondolattal. Ez az a műsor, amit szerintem 150 ember hallgat összesen, de azok közül bármelyikkel le tudnék ülni 8 órát beszélgetni, mert aki nem olyan, mint én, az elkapcsol.

Na ma nemcsak röhögtem. Betelefonált egy idősebb férfi, olyan beszédhibával, amivel 10 másodperc alatt 2-3 szót tudott kimondani, és olyat mondott, amitől síri csendben kénytelen volt az ember végighallgatni. Arról, hogy a szabadság az belső szabadság, és az, hogy mire jut időd, és mitől vagy boldog, nem más teremti meg, hanem te magadnak. Ez egyrészt közhely, másrészt rohadt pozitív, és ennek az embernek a hangján, aki mellett türelmetlenül elmész az utcán, és legtöbbször meg sem akarod hallani, érezni lehetett, hogy ő boldog, és ő döntött úgy, hogy az lesz. Nagy pillanat volt, majdnem elsírtam magam 9:30-kor a kocsiban, és jól éreztem magamat tőle, miközben mögöttem 10.000 autó, előttem 12.000 araszolt az Alkotáson.

Nem tudom, meddig elérhető az adás, de a 9:30-10:00 közti anyag most még elérhető.

Ennek nincs nagy jelentősége, hiszen különböző vizsgák, szakdolgozat, sőt, még egy - eddigi munkatapasztalatom alapján nem túl sok kihívást rejtegető - gyakorlati félév hátra van. Utóbbin azért így 31 évesen elmosolyodom, de a lényeg, hogy ma volt az utolsó órarend szerinti órám a Corvinuson, kész, vége. Több akkor lesz, ha beiratkozom mesterképzésre. Arról meg még egyelőre nem győztek meg, hogy miért is kéne bejárnom rá, pláne kifizetnem.

A pozitív ebben a dologban az, hogy az elmúlt 12 évben 2x jöttem el a BME-ről, egyszer a BMF-ről de kb. tüstént, és valahogy sehogy nem lett nekem szimpatikus a felsőoktatásnak az az oldala. Azt hittem, mérnöknek születtem, de nem. Az is pozitív, hogy nem erőszakoltam meg magamat, és nem lettem az, ami nem akarok lenni.

Ehhez képest a Corvinust az utóbbi 2 évben egyáltalán nem találtam megerőltetőnek. Kifejezetten jól éreztem magam, jobbnál jobb dolgok tanultak, és mára igazából az a legnagyobb problémám, hogy hol és mikor fogok tudni ebből minél többet felhasználni. Mellette a melóban is szépen helyt kellett állni, természetesen kellett tanulni, meg párszor beájultam az ágyba, de ami eddig volt, azt élveztem. Ebben különbözik ez az iskola az eddigiektől. Vagy én különbözöm ebben a korábbi Oszitól.

Ez így talán kicsit túlzás, hiszen a Wikipédiáról van szó, amit bárki szerkeszthet. Persze az önfényezéseket ha jól tudom, törölni szokták. 1 évvel ezelőtt írtam egy posztot a Forrest Gumpról, és a mai napig talán ez az egyetlen cikk, amivel kapcsolatban zavar, hogy nem olvasták több ezren.

Ma szólt az egyik barátom, hogy a Forrest Gump magyar wikipedia oldalára  (http://hu.wikipedia.org/wiki/Forrest_Gump) be van linkelve a cikk a B-oldalon keresztül. Na ő mondta, hogy bekerültünk a lexikonba :))) Ha nem is így van, én ettől az 1 linktől jobban érzem magam, mint 100 másiktól.

Létrehoztam az elmúlt 1 héten kb. 6 facebook rajongói oldalt (emotions, bedia, dvdpartner, helyesírás), pár twittert (oszkarsag, emotions, bedia, dvdpartner), és még a Tumblrre is regisztráltam, pedig megígértem, hogy kibírom nélküle :) De csuriban voltam... emellett néhány "kollégával" tegnap meghívást kaptunk egy online fókuszcsoportba, és ott is részben erről megy az okoskodás, szórakoztat. Zümm.

És kitaláltam, hogy nem formázom agyon a pozi blogot, egyszerűen csak posztolok. Ugyanis emiatt vannak vázlatban a februári-márciusi dolgok. Majd összesöprök annak a két hónapnak a környékén is, és utólag kiteszek mindent. Nem fogom titkolni, hogy minek örültem :)