Számos januári teendő, tenderleadás, ajánlatküldés, két vizsga, zenekari próbák, állásinterjúk, pénzügyi kötelezettségek és fontos találkozók, valamint a születésnapom közepette, végül sikerült magamra szánni azt a 40 percet, amíg elintéztem a magánnyugdíjpénztárban maradásomat. Kabaré volt persze, részletek az Oszkárság blogomban. Nem mintha 40 év múlva sok köze volna a mostani döntésnek ahhoz, hogy miből élek, de én azt szeretem, ha én választok, és van választási lehetőség. Hozzám méltó módon, az utolsó előtti erre alkalmas munkanapon elintéztem:

MARADOK.

Az ország legidősebb embere 1904-ben született Szombathelyen. Egy napon van a születésnapunk, csak ő 107 éves :D

PONTOSAN 75 ÉVVEL IDŐSEBB NÁLAM.

Boldog szülinapot, Rezső bá :)

Mint csütörtökön említettem, elmentem útlevelet és személyit csináltatni, ami nálam már pozitív, mert az autista napi rutinom mellé (felkel, kávé, fürdik, meló, illetve nyilván juharszirupos palacsinta, K-Mart) szép dolog, ha be tudok nézni egy-egy hivatalba. Saját megítélésem szerint alászállni, alámerülni egy másik világba.

Na ehhez képest 

AZ ÚTLEVELEM 2 MUNKANAP MÚLVA A POSTALÁDÁBAN VOLT.

Hétfőn, érted? És nem este, hanem napközben. Szerintem már készen volt, és egy postásnő 8 hónapja tartotta a laminálós részt, hogy leragassza, csak egy friss fotót vártak rólam. Azzal megérkezett hozzá a küldönc (véletlenül sem futár), és már küldték is, már a boríték is előre meg volt nyálazva. Nyilván kell a kiöregedett pornósoknak valami állás, ha már nem filmeznek, ez a nyálazás meg fekszik.

Szóval nagyon komoly a sebesség, szerintem Hua-Pengék a kőbányai GANZ telepen nem csinálják meg ennyi idő alatt, pedig náluk nem 15.000 Ft, hanem 250, és nem is jó 10 évig, csak épp amíg kiérsz valami egzotikus helyre, ahol már nem köröznek. :) Óriási. Viszont ha az egész családnak rendelsz, adnak hozzá egy ajándék orvosi diplomát. Én mindenesetre maradtam az okmányirodás megoldásnál.

Persze úgy nézek ki benne, mint Hadházi László egy olyan stand up után, amikor senki nem röhögött, de a személyimen legalább mosolygós. A rendőr hogy fog örülni neki!

Ma már a sokadik embertől hallom, hogy rossz napja van. Rosszul kelt, a lakótársa, az élettársa, a családja, a lelki állapota okozott zűrt, vagy frontérzékeny, vagy a munkában az eddig fal mögött bujkáló szarok ömlöttek ki. Ki kell jelentenem:

MA NEGATÍV NAP VAN.

De nem nekem. Én a csúcsforgalomban, az elárasztott rakpart miatti megőrült városban néztem türelmetlenül a csámborgó gyalogosokat, a 2 napja szervizben lévő laptopomért bementem, és csak a fele készült el annak, amit kértem, úgyhogy továbbra is egy "büntigépen" kell próbálkoznom megélni, mások helyett kellett kétszer bocsánatot kérnem, eddig ez a mai nap egyenlege.

De ezen javít, hogy friss túrógombócot ettem ebédre, és javít az is, hogy reggel

BEMENTEM AZ OKMÁNYIRODÁBA.

Ferencváros. Nagyon érett már a látogatásom, ugyanis a személyim sok buli után félbe van szakadva teljesen, kivéve 5mm-en, na az tartja össze. A jogosítványom február 16-án lejár, és szintén elég leveles szerkezetű, talán pogácsát lehetne belőle csinálni, vagy rétest. És ezeknél is fontosabb, hogy biometrikus útlevélre van szükségem, mert ugyan az előző nem járt le, de márciusban olyan helyre utazom, ahová ez kell.

Mind az információ, mind a kiszolgáló ablak mindent tudott, amit tudnom kellett. A sorszámhúzás után még volt időm átmenni a szomszéd postára, és 3-ból 2-t, konkrétan az útlevelet és a személyit bruttó 20 perc alatt intéztem el. Sőt, mindkettő 2 hét múlva készen lesz. Drága sem volt éppen. Emlékszem, hogy jártam már itt jópár éve, amikor a személyit cseréltem, és akkor is flottul ment minden. Az okmányiroda az a rossz reputációjú, vagy szerencsétlen nevű hely (ugye bármi, ami hivatalra végződik, vagy irodára, már gyanús), olyan, mint a földhivatal, már akkor érzed, hogy nem jó, amikor még oda sem értél.

De ami ma, és előző alkalommal történt az okmányirodában, arra kell engedjen következtetni, hogy igenis vannak dolgok, amik az államigazgatás részeként is JÓL MŰKÖDNEK. Köszönöm az ott dolgozóknak. Nyilván olvassák a blogot... :))

DE JÓ!!!! Pontosan ezt a weboldalt akartam önszörgalomból, tök ugyanezen a címen megcsinálni, csak szarabbul. Lelkiismeret helyreállás :D

LÉTEZIK A MARADOK.COM

Szóval az van, hogy én a magam számára úgy döntöttem, a magánnyugdíjpénztári rendszerben szeretnék maradni, és nem lépek vissza az államiba. Nagyon sokan mástól várják erre a döntésre a választ, holott mindenkinek magának kéne utánamennie. Én a hozzám hasonlóakra gondoltam, és az jutott eszembe, hogy milyen sokan lesznek, akik azért nem mennek el elintézni a maradást, mert nincs kedvük kérvényt fogalmazni, vagy papírokat töltögetni, és erre a célra szerettem volna egy weboldalt összedobni, amin beírod a szükséges adataidat, a web pedig PDF-ben elédtolja, amire szükséged van, hogy neked már csak alá kelljen írni. Gondoltam, milyen jópofa volna ezt egy maradok.com címen megcsinálni. Erre látom, hogy már rééééég létezik. Na az ilyen dolgoknak tudok örülni, mert NEM az én dolgom ezzel foglalkozni, de úgy éreztem, szükség volna rá. Például: maradok.com/tenyek_adatok/

Hirtelen felindulásból 2010. január 1-jén a B-oldalon írtunk egy posztot arról, hogy mit várunk 2010-től. Tanulságos volt ma elolvasni. Zanzásítva összegezném, mert első olvasatra úgy érzem,

A 2010-RE TERVEZETT DOLGOK 90%-ÁRA VOLT ENERGIÁM.

És bár nem tudok 1-1 hónapra egyformán tekinteni, mert nem volt éppen homogén az év, de így év végén az utolsó hátradőlős hétben úgy érzem, minden összejött, ami rajtam múlt. 2011 kedvéért kigyűjtöm magamnak azt, ami nem jött össze, ez a tanulság. A jókedvem kedvéért pedig kigyűjtöm azt, ami összejött. Két listát írtam 2010 elején, úgy érzem, mindkettővel történt valami.

Ami nem jött össze:

• Nem indult el a B-oldalon a netlabel (ingyenes zenekiadás), pedig pontosan tudom, mi kerülne az első 2 válogatáslemezre, de ez már annyira közszolgálati és bizonytalan dolog, hogy túl sok minden megelőzte. Semmit nem foglalkoztam vele. Sajnálom, mert szeretném.
• Nem tudom, hogy Benny Golson járt-e idén is Magyarországon, nem voltam a koncertjén, még mindig nem láttam élőben.
• Nem néztem több jazzt élőben. Voltam egy jazzfesztiválon, meg láttam 1-2 fellépést, de az is vagy dixieland volt, ami szerintem nem jazz, vagy nujazz, ami meg mások szerint nem jazz. Olyan jó kis zongorás, szaxofonos klasszikus felállásokon ücsörögtem volna többször. De nincs kivel, és igazából annak a "kinek" a kiválasztásában sem az a szempont, hogy ez érdekli-e vagy sem.
• Még mindig nem raktam össze stand-up műsort. És rádióműsort sem. Kétszer vagy háromszor voltam a rádióban... amikor leírtam, mit várok 2010-től, nem tudtam, hogy januárban Fábry felolvassa a levelemet a műsorában, és azt sem, hogy ennek nyomán megpróbálom befészkelni magam egy rádióműsorba, ami végül nem sikerült, sőt, a műsor is megszűnt ősszel, de jó hogy ilyenek is történtek. De ennél sokkal jobban hülyét kell csinálnom magamból, ugyanis meghoztam a döntést, hogy nem akarok az a steril ember lenni, aki minden alkalommal, amikor felvétel készül róla, vagy közönség elé áll, arra gondol, hogy "de mi van ha egyszer miniszter leszel, és ezt a felvételt előkerítik". Nem miniszter akarok lenni, hanem híres hülye. Tartósabb, és könnyebben értékelhető feladat...
• Nem sikerült a B-oldalra több hiphopot és elektronikát varázsolni. Bár volt 1-2 jó cikk a magyar underground hiphopról, és 1-2 elektronikus előadóró megemlékeztünk, még mindig úgy érzem, azokról a zenékről szól az oldal, amikben 1-nél több gitár van. Én meg olyat nem hallgatok. Úgyhogy azon túl, hogy írni szeretek oda, ha van miről, olvasni ritkán szoktam.
• Nem készültek új B-oldal ruhák, és egyéb merchandise (bögre, plüss B betű), sőt, azokért a ruhákért sem mentem el, amiket 1 éve összeírtam, hogy kinek mit szeretnék adni.
• Nem jött a Thievery a Balaton Soundra, és nem láttam Stevie Wondert élőben, mondjuk ő se jött, csak szeretném, ha jönne.
• Idén nem költöztem, pedig szerettem volna - de úgy, hogy utána megint 2 évig ne kelljen. És nem nagyon őrültködtem az utcán éjjel. A legjobb állapotban szerintem a Soundon voltam, több dolog mellett a fröccs is csodákra képes, nálam idén megelőzte a sört, de azért nem felejtem el, hogy a Heinekennek köszönhetem a helyszínt, és magamnak az állapotot.

Mással pótoltam:

• Nem aludtam vitorláson. Helyette egy tó partján aludtam egyedül, ami ugyanolyan jó lett volna, ha a szúnyog nevű faj nem alakul ki.
• Bár csak megérteni akartam a Twittert, amit sikerült, és van vagy 5 accountom, megmondom őszintén, nem szerettem meg. Nem érdekel. Úgyhogy ez nem jött össze. Főleg a Twitternek nem jöttem én össze, asszem :)
• A Hajó zenekar projektem nem haladt előrébb - helyette másokkal zenéltem, ami az én döntésem, úgyhogy tökoké.

AMI ÖSSZEJÖTT:

• Január 1-jén éjfélkor elénekeltük a Happy Birthdayt Petőfi Sándor részére, szerintem figyelmes...
• Lett januárra videoklipem, sőt, összevágtam még idegen képekből más videókat is a saját zenéimre.
• Júliusban megcsináltuk az erős fesztiválturnét, ami jóval erősebb volt, mint a tavalyi VOLT-Sound-Sziget Bermuda-háromszög. Azt hiszem, így vagy úgy több mint 10 zenei fesztiválon voltunk, ha nem is végig. Jól éreztem magam.
• Volt hirdetési bevételünk a blogjainkból, és más bloggereket is pénzkereseti lehetőséghez tudtam juttatni. Nagyon jó érzés hobbival pénzt keresni, mert emiatt még sokáig nem gondolok úgy ezekre a dolgokra, mint amik akadályoznak bármiben, vagy ha valaki azt mondja, hogy ez komolytalan, és fel kéne már nőni, egyszerűen kinevetem a tudatlanságáért. :)
• Írtam. 1-2 hónapig a B-oldalra is rendszeresen, de túlzásba nem vittem, mert nekem túl gitáros, az olvasók nem azt a zenét szeretik, amit én. A Modorosra ment 1-2 olyan poszt, ami nekem fontos vagy szórakoztató téma, jó, hogy megírtam. És a Pozitivitás... itt vagyok év végén, és még a két legszemetebb hónap után sem hagytam abba. Sőt, valójában naponta írhatnék 1-1 sorokat, mert mindig találok valami apróságot, aminek lehet örülni.
• Azért a Twitter helyett úgy érzem, félig befészkeltem magam a Tumblrre, és az viszont tetszik.
• Bár a Hajó nevű zenei projektem, amivel downtempo zenéket szeretnék élőben csinálni, nem haladt semmit, összehoztuk a Beatkoho nevű formációt, és élőben rakunk össze hiphopot. Van benne kifejezetten intelligens rap, és múlt héten vettünk fel éneket is. Még sok munka van vele.
• Emellett teljes meglepetésként nyáron újra kiolvasztottam a DJ-zést. Ez igazából Gabika érdeme, és a Bloggerz on Decksben a többi őrülté, akikkel felléptünk, és ezért mondom, hogy meglepetés. Mert amúgy olyan nagyon nem kell meglepődni, hiszen annyi hangszert vettem idén magamnak, mint még soha, és valamikor márciusban vettem lemezjátszókat, no wonder, hogy szeptemberben már mentem velük valahová. Ez megint zene, és "művészet" a munka mellett, nekem nagyon fontos, hogy ne csak az íróasztalnál történjenek jó dolgok. Pakolgatom fel a mixeimet a netre, ez most jól működik.
• Ez a legviccesebb, a 4 napos munkahét is összejött. Ez csalóka, mert 10-12 órát szoktam bent lenni amúgy is, de nem egyszer volt 21-22 órás műszakom, mert néha rámjön, hogy 7-re be kell takarodjak, néha meg az jön rám, hogy éjjel 4-ig nem jövök el, és bár ritkán, de van, amikor ez a két kényszer egy napra esik. De nem ezért van a péntek, hanem mert többször megpróbáltam akár keddet, akár szerdát kivenni, mert fontos dolgom volt, vagy mert olyan kimerült voltam, hogy már remegtem. De az ilyen ad hoc pihenőnapok nem működnek, ugyanannyian kerestek, ha kikapcsoltam magam, akkor a vonalason, vagy akkor több e-mail jött, az out of office ellenére úgy tűnt, nem hajlandó senki tudomásul venni, ha 1 napig nem dolgozom. Szóval ha ez ad hoc alapon nem működik, akkor bevezetjük rendszeresen. Ebből lett a péntek, és nagyon örülök, hogy komoly, értelmes és jó munkát adó ügyfeleim, akikkel amúgy napi kapcsolatban vagyok, tiszteletben tartják és megértették. Valóban nem keresnek pénteken, és kevesebb e-mailt is küldenek, így én dolgozhatok ilyenkor más dolgaimon, más vállalkozásomon, hobbiprojekteken, vagy tehetek szívességet egy rokonomnak, vagy ücsöröghetek egy étteremben és rendezgethetem a dolgaimat a gépen. Mindegy mi az, hasznosabb, mintha ugyanazt művelném, amit hétfőtől csütörtökig.
• Idén is voltam vendéglátó, és kiszolgáltam embereket megelégedésükre. Munkáról beszélek, ami örömet okoz, nem otthoni vendégségről :) Azért 1-2 éve ezek a rendezvények még komolyabb kihívást jelentettek, és úgy jobban is esett elégedett arcokat látni, és elégedett sorokat visszaolvasni, de még mindig ad valamennyi pluszt, ha részt vehetek ilyesmiben.
• Nevettem ki olyanokat, akiknek az értékítéletét kicsinyesnek találom. Az enyémet is valaki biztosan torznak ítéli, sőt, talán sokan lehetnek így, remélem, ők meg attól tudták jól érezni magukat. 
• Megvolt a műanyagpohár a napon, többször is, és jóval korábban, mint amire számítottam volna. Megvolt az A38 terasz is, Római is, minden szögből láttam a Dunát, amiből minden évben kell.
• Írtunk nyaralás alatt közösen zenét. Mondjuk úgy, hogy egy helyen voltunk, én zenét írtam, a többiek nézték. Ez még jobban is összejött, mint amire gondoltam, hiszen a nyaralás valójában a januári amszterdami túra volt, a zenéből videót is csináltam, és rámozdult egy kis kezdő tengerentúli kiadó, hogy ráteszik egy válogatásra. Aminek egyébként már ősszel meg kellett volna jelennie, fogalmam nincs, mi van vele, de aláírtam a lemezszerződést, elküldtem a sávokat, tekintsük ezt sikernek :D
• Azt kívántam január 1-jén, hogy a 2009 második felére jellemző fejlődés legyen a munkában, 2x6 hónapig. Bőven többet elértünk. Magunk között szólva szívesen dolgoztam volna kicsit kevesebbet, és pihentem volna többet. A szokásos lakmuszpapírom mindig az, hogy arra gondolok, mi volt pontosan 1 évvel ezelőtt, és ahhoz képest sikerült-e valamiben fejlődni. Vannak olyan események, amik önmagukban elegendőek ahhoz, hogy azt mondjam, minden rendben, idén 4-5 ilyen esemény történt, simán jövő decemberig elégedett leszek magammal, addig meg még annyit fogunk dolgozni, hogy konkrétan bármi megtörténhet. 2010 második felében olyan dolgokat csináltunk meg, hogy... tényleg azon kívül, hogy megélünk és egyre rendezettebb az életünk, BÁRMI lehet. Elültettünk 1-2 növényt, és kiderül, melyik milyen gyümölcsöt hoz.
• A Karma 2010-ben sem volt szabin, és az év dolgozója. Do good things and good things happen to you. Néha viccelget, mert van, hogy másfél hónapig úgy dolgozom, mint a bányaló, és kurvára készen vagyok, de még mindig nem látom, hogy megmozdult volna valami. Aztán egyszerre rámszakad a jó, és 1 hónapig úgy érzem magam, mint aki semmit nem csinál és mégis "szerencsés". De minden olyan dolog, ami szerencsének tűnik, az munka eredménye. 
• Nem nőttem fel 2010-ben sem, mert nem is akarok, és ez csapatmunka eredménye. Másokat is itt tudok tartani a mélyben :) Egyre több művészt ismerek, van, akinek a sikeréhez én is hozzá tudok járulni, közben még szakembernek tudom érezni magam, de egyre inkább vezetőnek. És egyre kevésbé sajnálom, azt hittem, jobban fog hiányozni a szakmunka. És ez csak a januári listám értékelése, annyi minden összejött, amit nem is terveztem. És ott voltam mások 1-1 sikerének megünneplésénél is, tök jó, jól érzem magam, és nem egyedül.

Végül is tényleg csak egy pisztáciát kérek a tetejére. 

 Egy év végi saját zene a végére. Seven by nosferato

Óriási beszélgetésem volt most a PANNONNAL. Én még így hívom március végéig, amikor is át fogok menni a T-Mobile-hoz így 12 év után. Amit nem hívok Westelnek. Furcsa dolgok ezek. Össze-vissza nyomogattam mindent az ügyfélszolgálat menüjében, hogy végre valaki felvegye, miután az online adminisztrációs rendszerben nem tudtam törölni a hívásvárakoztatást.

Úgy néz ki, segítenek elintézni, úgyhogy ezt kapom tőlük karira. Mindkettő lemondására nagy szükségem van:

• Hangposta: nem használom. Utálom, ha vissza kell hívni, hogy ki milyen üzenetet hagyott. Nem érdekel. Ha fontos valami, az annak fontos, aki hív. Hívjon újra. Nagyon szerettem azt az íratlan etikettet, amely alapján ha valaki keres, akkor visszahívom, de azt hiszem meghaladtuk azt a kort, amikor még azt sem tudom, mit akar valaki, és már kötelességemnek érzem, hogy hívogassam. A felmondott üzenetemet pedig állandóan aktualizálni kell(ett volna), hogy milyen mailcímen ér el, meddig nem vagyok elérhető.
• Hívásvárakoztatás: ezt meg konkrétan bunkóságnak találom. Van olyan, hogy miközben valakivel beszélek, 3 másik csörög. Ne legyen fontosabb a másik, épp beszélek. És a legnagyobb baj, hogy ezeknek a további hívóknak mind kicsöng, és azt gondolják, hogy nem veszem fel. Igenis jelezze, hogy foglalt. Ha fontos, újrahív. Ha nem fontos, vagy megoldja, nem kell visszahívnom. Ismét időt takarítottam meg.

E-mailezni szeretek, mert azok elolvasására akkor szánok időt (amúgy egyfolytában) és olyan sorrendben, ahogy én tartom jónak, és nem az dönt, hogy a másik félnek mikor jutott eszébe megírni, vagy mikor jut eszébe felhívni. Most a lemondás miatt kicsit közelebb kerülök ahhoz, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzak előbb és többet, amikről meggyőződtem, hogy fontosak nekem és a hozzám közel állóknak.

Kicsit kevésbé nagyképűen, ide vág Jason Fried előadása, akinek van 4-5 igen jó megállapítása arról, mire vagyunk képesek feleslegesen elbaszni az időnket, mire megy el 10 perc itt, 10 perc ott, amitől estére úgy érzed: semmi értelmeset nem csináltál egész nap (velem ez nem fordul elő, addig nem megyek haza, míg nem érzem másképp). De kiderül belőle az is, mik azok a dolgok, amikről esetleg tévesen hisszük, hogy elviszik az időt, vagy hogy hasznosak. 15 perc, megéri megnézni, mint egyébként bármit a TED.com-on.

Kénytelen vagyok ködösíteni, mert úgy illik, de a lényeg: fél éve dolgozunk valamin, saját erőből, hosszú távra. Több ember sok melója, és szépen leszipkázott mindenkit így év végére. Az egészből nagyjából 1 év múlva láthatunk bevételt, szóval még addig dolgozhatunk, hogy igazán örüljünk. De a lényeg, hogy fél évig mindent titokban csináltunk, és ma megmutattuk ott, ahol meg kellett mutatni, hogy mit hoztunk létre. Nemhogy támogatást kaptunk rá, de úgy tűnik, inspirálta a másik felet is, ötletei voltak, és 1 órán belül arról beszélt, hogyan kapcsolhatnánk a mi munkánkat a jövőben a már meglévő, évek óta működő dolgokhoz.

Ez nem jelent többet annál, mint hogy tetszett neki, de ez pont elég.

ÉN KONKRÉTAN ENNYIT AKARTAM KARÁCSONYRA.

Megkaptam! :-D Mint a legóvonatot... innentől minden puszi, szaloncukor meg jókívánság csak bónusz. Maximum az idióta versikés e-mailek és SMS-ek vehetnek el az ünnep fényéből, amit azok küldenek, akikkel 4 éve nem beszélsz, szóval karácsonykor pláne nem rá vagy kíváncsi. De nagy fényrontás nem lesz, mert ki leszek kapcsolva, akksi ki, rá 3 párna, egy bőrönd, meg mondjuk egy jól hangszigetelő lovat ráfektetek a kupac tetejére :D

Ma segítettem valakinek a házidogájában. Konkrétan megírtam a felét. Tudom, csalás... de szívesség volt, és jól esett, ráadásul olyasmiről szólt, amiről könnyen szedek elő információkat. Kommunikáció és média szak, nem tudom, ott igazából mit tanulnak, és hogy "be akarnak-e kerülni a médiába", de szegről-végről rokon lehet (meg vannak is ilyen címkéim itt a blogban, úgyhogy ide írom).

Bár egy barátom kért meg rá, hogy segítsek ennek a csajszinak, valójában ez nem érdekel. Az egyik dolog, amiért elvállaltam az, hogy a téma érdekes volt. A másik pedig, hogy a már elkészült felében a dolgozatnak nem volt egy helyesírási hiba sem. Azért rúgok. Meggondoltam magam, nem csalás, szerintem megérdemelte.

Sokkal szívesebben segítek így, értelmes embereknek, akik már beletették valamibe a tudásukat és a munkájukat, és csak be kell fejezni, mint 100 forinttal egy kéregetőnek. Ott valamit el kéne kezdeni - teljesen más.

Asszem ezt a szót most megalkotom, és használni fogom. A kocsiban például mindig a 6-os CD helyen van a nyugizene. A pénzem és a naptáram beosztása mellett a nyugalmamra vagyok még nagyon érzékeny, és sokat jelent, amikor érezhetően megnyugszom, pláne, ha ebben segít valaki, vagy olyan körülményeket tud teremteni, ahol 2 óra alatt is úgy érzem magam, mintha aludtam volna 15 órát.

MEGVÉDTEM A DIPLOMÁMAT.

Legszívesebben magamra tetováltatnám (vagy másra!), mert örülök neki, pláne annak, hogy jeles diploma lesz belőle, hiszen mind a két (amúgy egyetemen belül nagyon elismert) bíráló ötöst adott a dolgozatra, a védésre is azt kaptam, és a tanulmányi átlagom is jó volt. Így a vége az egésznek a védéssel együtt azt hiszem, 4.65, nem tudom, az mire jó a Corvinuson, de ötösnél rosszabb nem bír kijönni belőle.

Eszméletlenül benyugiztam tőle. Annak ellenére, hogy 350-ből 47-en tudtunk időben, a megfelelő félévben diplomázni, nekem a stresszt azért nem ez hordozta, ott a cég, számtalan párhuzamos munka, rengeteg ember, aki számít rám, emelett még számomra fontos vállalkozások, hol pénzért, hol a művészetért, szépen meg van pakolva a szabadidőm is. De a melót is úgy megnyomtuk az elmúlt 2 hónapban, hogy szinte varázsütésre így december utolsó komolyan vehető munkahetére alig maradt 1-2 dolog. Már múlt héten volt valami a levegőben, amikor egy pillanatig egyik délután azt éreztem kb. fél év után, hogy "kész vagyok", és hogy aznapra már nincs más fontos dolgom. Az egyetemen is felszabadultam, és tényleg 2010 maradék töredékében már csak azt fogom csinálni, amihez kedvem van.

Baromi jó érzés, hogy sok fontos feladatnak egyszerre van vége, ráadásul kivétel nélkül eredményesen. Idén konkrétan nem tudtam hibázni. És ez nemcsak szófordulat, tényleg nem tudok olyan dolgot mondani a kettőnél több szereplős megmérettetéseim közül, ami ne sikerült volna kifejezetten jól.

A kétszereplősökön kell még dolgozni, és azokon is, amiben csak én szerepelek. Néha tök jól alakulnak a dolgok, remélem, más is szokta ilyen jól érezni magát.

Kezdem hülyén érezni magam, mert nem intelligens dolog pénzről írni, és az autótörlesztés befejezése az előző posztban is arról szólt. Összegeket szándékosan nem írok, talán így elviselhetőbb, vagy nem olyan paraszt dolog beszélni róla.

De beszélek róla, mert nekem fontos, és mindenkinek közös nyűgje. Egy volt kollégám, aki előtte azt hiszem ENSZ katona és rendőr volt, aztán 40-es nyugdíjas éveiben egyszerűen sofőr, mondta 10 évvel ezelőtt egy fizetésemelés kapcsán, hogy 2-3 hónapig fogok tudni neki örülni, aztán ugyanúgy jönnek a hóvégék, vagy a nehézségek, csak nagyobbak. Tök igaza volt. Mára hóvégék már nem nagyon vannak, de a nehézségek... ha 6 éve ugyanazt kellett volna elviselnem, mint amit most egy mosollyal letudok, szerintem feladom.

Na a jó hír, hogy ebben a hónapban

FELTŰNŐEN KORÁN SIKERÜLT ÁTUTALNOM A FIZETÉSEKET

és még egy kis meglepi is belefért a "gyerekeknek". Így hívom az alkalmazottakat, nem tudom, kitől tanultam, amúgy rohadt modoros. Jól érzem tőle magam, mert megérdemlik, és december is van. Azt hiszem, ez lesz az az év, amikor amellett, hogy tovább változik az, hogy én hogy élek, még jobban meg kell értenem, hogyan élnek mások.

Azt hiszem, 2002-ben csakazértis alapon vettem meg magamnak az első laptopomat, valami horror összegért, egy részét készpénzre, egy részét pedig 1 éves áruhitelre. Jellemző, hogy a munkahelyemen fél évvel később megkérdezték, nem kéne-e egy laptop. Nem. Mondom kocsi. Na ott még nem tartunk. Akkor ezt megbeszéltük, tőletek nem is kell semmi.

Aztán 2003-ban elkezdtem vállalkozni, a laptopot nyilván kifizettem, és nem mellesleg bőven visszahozta az árát, jó és érdekes munkákkal. Ez volt az első kifizetett kölcsönöm.

Aztán 2004-ben - hiszen miért ne költsünk mi barom állatok -, úgy éreztem, mint minden normális lúzer wannabe vállalkozó, akinek van egy egyszemélyes Bt-je, hogy ideje vennem valami normális autót.

Hapcit azért hívják Hapcinak, mert HPC a rendszáma, előtte a HP Magyarország valamelyik középvezetője ült a volán mögött. Utána meg én. Kicsit megkopott már a régi fénye, ugyanakkor nem kicsit összenőttünk. 2008-ban majdnem eladtam, aztán addig alkudozott rá valami cseh faszkalap nemzetközi kereskedő angolul, amíg elzavartam. Túl sokat jelent nekem ez a kocsi:

• egyrészt azt, hogy a jó munkáért cserébe kényelmet kapok
• azt, hogy a kezdetek óta nem volt igazából olyan 1-2 hónap, amikor nagy baj lett volna
• azt, hogy tudom mennyibe kerül amikor használom, és nem alámvágták
• azt, hogy bár 8 éve fogalmam nincs, mennyit keresek, és elég rendszertelen a jövedelmem, mégis tudok állandó kiadást vállalni
• emlékeztet havonta, hogy nem szerencsés vagyok, hanem dolgozom.
• Mostantól pedig azt is jelenti, hogy nem volt rossz döntés megvenni.

MA KIFIZETTEM AZ UTOLSÓ RÉSZLETET.

És ez kurvajó. Mondom ezt azoknak, akik szintén fizetnek egy autót, és nem látják a végét, vagy bárkinek, aki nem látja a 20-25 éves lakástörlesztése végét.

Nyugi. Az is eljön. És annyi szép dolog történik az alatt az idő alatt, amíg kifizeted, hogy kár azt kívánni, bárcsak már túl lennél rajta.

A múltkor a kocsimat az éjszaka közepén otthagytam a Szezonnál, és taxival mentem haza. Másnap reggel megyek érte reggel, JÁRDA felőli tükör letörve (mondjuk le volt törve már, szóval maximum leverték szegények, majd őket a víz), és kocsim tetejére téve, mint valami rendőrvillogó :) Na mondom szirénával megyek az irodáig.

A vezetői ablakba tűzve találtam egy névjegyet: "Elegancia Sofőrszolgálat" :)) Tényleg elegáns! :-D Azt nem tudom, hogy a sofőr, aki autóval érkezik és távozik, hogy bírta leverni a járda felőli tükröt, lehet, hogy a hozzám hasonló állapotban lévő utasa próbálta a haját megigazítani. Semmi baj, hiszen már le volt törve, egy tehetséges teherautós által, amit láttam is, persze nem észlelte, vagy nem állt meg. Ezek viszont vállalták a felelősséget - nem hívtam fel őket, mert szerintem nem okoztak kárt, ha valamiért felhívtam volna, maximum azért, hogy meséljék el, hogy a járdán autóval voltak-e vagy gyalog :D

HAGYOTT NÉVJEGYET.

Ez a lényeg.

Na ez a cím olyan, mint az "Earnest suliba megy"... 1-ig azon röhögtem, hogy van egy "Te mennyire vagy csillámpóni?" alkalmazás a Facebookon. Bármi is legyen az, én nem vagyok. Aztán aludtam 3 órát, és 4-kor úgy ébredtem fel, mintha reggel volna, ennek megfelelően ágyból és fürdőkádból ügyvezető igazgattam, és megterveztem a cég decemberét.

Most Hapci, az autóm full-service kozmetikázáson van, mert már úgy nézett ki, mint Arnold a Predator vége felé.

Ha jól látom, 20 napja nem írtam pozitívat. Nem is voltam az. Különböző szép feladatokat talált ki nekem az egyetem, majd az APEH, és különböző egyéb résztvevői a játszmának. Olyan helyzetet teremtettek pillanatok alatt, amitől 7 évvel ezelőtt majdnem elsírtam magam. Mindezt úgy, hogy napi 12-16 órát dolgoztam. Volt egy 19 órás nap is, de nem az volt a jellemző. Bizonyos dolgok nagyon nehezen hálálják meg magukat. De: do good things, and good things happen to you.

Végül asszem az angnori sárkány kivételével mindenkit legyőztem, és ettől most kurva jól érzem magam. Mindent összeszedettnek érzek, tudom, hol kapcsoljam ki magam, MA REGGELIZTEM egy komplett english breakfastet, hétfőn úgy fogok kinézni, mint aki nyaralni volt.

Szeretem ezt a napot. Ma nem veszek fel telefonokat. Így már az sem fog zavarni, hogy nem vagyok "csillámpóni". Ez mekkora hülyeség :)))

OSZKÁRSÁGNAK JÓ NAPJA VAN.

Lakik a házban egy srác egy lánnyal. A srácot szoktam látni igazából, 32 körüli. Egy ízléstelen kockás, praktikus műírhakabátban szokott lejönni a kutyájával. Egy nagyon ótvaros kockás abroszba csomagolja a kutyát, úgy hozza le. Megsétáltatja minden korán reggel, és estefelé. A blöki olyan, mint Turbék, a pulyka.

GONDOSKODIK RÓLA.

A kutya van vagy 13 éves, a srác mindig ölben hozza le, és viszi fel a harmadikra. Évek óta. Először mindig arra gondolok, amikor látom, hogy én ezt nem csinálnám, aztán meg arra, hogy valószínűleg 8-10 éven keresztül hogy hozzánőhetett ez a szerencsétlen. Minden, amit leírtam, undorító, és mégsem undorító, inkább szép az egész. Csak irigyelni tudom azt a kutyát.

A 11 a kedvenc számom. Nincs számmisztikai háttere, mert minden ilyen kombinálást utálok, amit nem én találtam ki :) Ha valaki mégis odavan érte, közlöm, hogy 11 a "mesterszámom" is, bármit jelentsen az. Viszont gyerekkoromban a Balatonon az unokatesómmal mindig 11-ig számoltunk, mielőtt egyszerre beugrottunk volna a stégről, úgyhogy ez a kedvenc számom és kész.

25 éve ugyanabban a házban lakom, a lépcsőfordulók után mindig 11 lépcsőfok jön. Tegnap az idorában - ahol másfél éve vagyunk - kiment a lépcsőházi villany, úgyhogy kénytelen voltam botorkálni. Valamiért a botorkálás és a lépcsőszámolás összefügghet, mert megszámoltam, és vov:

AZ IRODÁBAN ÉS OTTHON IS 11 LÉPCSŐFOK VAN.

Na ez az olyan dolgok egyike, aminek az égvilágon semmi értelme, és mégis örülök neki. És annak is örülök, hogy ilyen megfigyelések miatt egy-egy pillanatra teljesen bárgyúnak érezhetem magamat :)

Ez mondjuk pozitív, nem?

LEADTAM A SZAKDOLGOZATOMAT.

Ami külön jó benne, hogy:

• bár "Tudatos zenei arculattervezésről" át kellett nevezni "Hangok és zenék tervezése a reklámban"-ra, mert mindenki azt hitte, hogy valami CD-borító tervezésről szól
• volt olyan vállalkozó (Soroksári út 48., a közgázhoz viszonylag közel), akinél előző nap leadtam a borítót, éjjel a tartalmat, és reggel 10-re készen volt 3 példányban bekötve
• a reklámzenékkel kapcsolatban sokat segítő Schrank Domán kívül igazából nekik vagyok hálás, meg magamnak

Azért a hajnalig irodában ücsörgésekből a szakdogán kívül összejött egy fáradtság alapú betegség is. A betegségekben meg nálam valahogy az a jó, hogy mindig csak akkor vagyok beteg, amikor ráérek. Gyorsan lerendezem, aztán mire megint magamhoz kell térni, addigra jól vagyok. Mint Bruce Willis :) De vonatszerencsétlenség-túléléssel azért nem próbálom ki.

A héten kicsit sokat voltam az irodában, csütörtökön azt mondtam valamire, hogy "tudod, a múlt héten", majd valaki kijavított, hogy az egyébként kedden volt. Ez vicces, amikor éjszaka is bent vagyok, tényleg úgy felborul az időérzékem, hogy akár olyan dolgokra, amik aznap délelőtt történtek, már azt hiszem, hogy 1-2 napja történtek.

Na mondom, telefont lenémítom, aztán ma reggel akkor ébredek, amikor ébredek. Az se lesz 9 után, nyilván. Közben a szakdolgozatomat kellene leadnom, úgyhogy azért annyira nem heverészős nap.

És ez de szép: 8:08-kor szépen kikászálódok az ágyból, de mint a téli álmából kelt jeti. Odaballagok a telefonhoz, és épp világít. Felveszem: hogy kössük a szakdolgozatot, ajándékba lesz-e, legyen-e színes ez és ez az oldal, satöbbi. Na mondom, jól van, ezek szerint már dolgoztok rajta. Letettem, megnéztem, nem volt előtte más hívás.

Tök jó pont akkor kelni, amikor jól esik, és rájönni, hogy ez egybeesik azzal, amikor kelnem KELLETT.

Időnként hozzányúlnak más zenészek a zenéimhez. Ritkán. És mégritkábban jól. A mai nap pozija, hogy az egyik barátom üzlettársa, egyben az én cégem egyik ügyfele, egyben egy szerintem még nálam is jobban a munkahelyén élő ember az otthoni stúdiójában szánt egy kis időt az egyik zenémre, és rágitározott.

Tedd fel a kezed, ha bármelyik ügyfeled átdolgozta már valamelyik szerzeményedet :)

És éppen azt csinálta vele, amit kell: ez egy nagyon nyugis downtempo zene, és pont azokat a gitársávokat játszotta fel mellé, amelyek hiányoztak belőle. Végig erősíti az eredeti hangulatot, sőt, olyan ívát adnak a zenének, ami addig nem is létezett benne. Abszolút harmonizál az egésszel.

Tök jó ebben az, hogy azért vannak, akik értik, mire gondolok, és folytatni tudják.

László a világzene elkötelezett rajongója, én a downtempojé, ez lett belőle:

On this Earth (guitar version) by nosferato

Köszi!

2007. Apuka a gyerekekkel azt találta ki, hogy felküldenek egy meteorológiai ballont (nagy szuperzsarus lufit) a légkörön kívülre. Nevezzük világűrnek, de ha ez világűr, akkor Anettka is ott járt - tehát mondjuk inkább azt, hogy sztratoszféra.

Herczig mód becsomagolják a várható mínusz 50-100 fok miatt, és mellékelnek a kamerához egy iPhone-t GPS adással, hogy amikor leesik a kis szerkezet, sikerüljön megtalálni. Az út felfelé 70-80 perc, a teljes felvétel 100 perc, amit 7 percben összefoglaltak. Óriási "(sz)pész prodzsekt".

Ha azt vesszük, hogy itthon "környezetismeret házi feladatnak" itthon tejfölöspohárban szoktunk babot csíráztatni, apuka minden tiszteletet, a gyerek meg négyesnél jobb osztályzatot érdemel. Riszpekt, papi!

Tegnap este bedobtunk egy kólát meg 2 csomag ropit egy barátommal, dumáltunk. Jó hidegben, zakóban gyalogolok vissza az irodához, hogy akkor gyerünk haza. Akkor már tudtam: nincs nálam a kocsikulcs, fenthagytam. De jó is ez este 10-kor. Sötét lépcsőház, rács kinyit, iroda kinyit, bezár, bezár, lemegy... de ez van. Mikor a sarokra értem, ahol a kapunk van, láttam, hogy ma a létező legközelebbi parkolóhelyre álltam.

DE JÓ, HOGY LEGALÁBB NEM KELL MESSZIRE MENNI.

Elmosolyodtam, mintha legalábbis bingón nyertem volna 1530 forintot. Persze fent kiderült, hogy a kulcs végig nálam volt, csak nem a zsebemben, hanem a táskámban. De ne vesszünk el a részletekben!

Amikor az augusztus 5-én 600 méteres mélységben rekedt 33 bányász kimentésére ígéretett tett Chile, nem hittem el, hogy végig is csinálják. Arra számítottam, hogy túl sokba kerül majd, ilyen-olyan indokkal valami rohadék megfúrja a mentést, vagy "upsz, beomlott" hírrel kibőgetik az arra hajlamosakat, majd alátámasztják pár szakértői véleménnyel, hogy hát ennyi, nem tudunk rajtuk mégse segíteni.

2 HÓNAP UTÁN VALÓBAN ELKEZDTÉK FELHOZNI A BÁNYÁSZOKAT.

Ha egyáltalán - a boron kívül - volt véleményem Chiléről, az most megváltozott. Talán mégis róluk nevezték el a csillét. Hálás vagyok a nyilvánosságnak, és az abból fakadó nyomásnak, hogy nem engedte felelőtlenül viselkedni azokat, akik itt döntési helyzetben voltak.

MÉGSEM VAGYUNK ÁLLATOK.

Élő közvetítés linkje az Index cikkében »

Ezt nehéz lesz úgy összefoglalni, hogy nem tudjátok, pontosan mivel foglalkozom. De szokott ilyenetek lenni? Amikor valahogy minden jól jön ki. A teljesség igénye nélkül:

• reggel 20 perc alatt befejeztem valamit, amit tegnap este 2 óra alatt se
• megcsináltam egy sürgős munkában a komplett rám eső munkarészt jóval határidő előtt
• behoztam a postámat is az irodába, az nagy dolog, mert havonta 1x bontom ki
• ment ki számla
• jött be pénz
• megcsináltam egy olyat, amit a cégben még az életben nem csináltunk
• a kolléganőm is megcsinált valamit, amit még sose
• a kollégám is megcsinált valamit, amit még sose
• az egyik ügyféllel madarat lehet fogatni, úgy beindult a weboldala, amin nem keveset dolgoztunk
• a másik, akin sok múlik, ma küldött egy köszönőlevelet, és egyszer felhívott boldogan
• úgy néz ki, tudok segíteni más bloggereken is
• átnéztem a feladatlistámat, és jé, ezt is megcsináltam, jé, ezt is megcsináltam
• azzal a munkával is rengeteget haladtunk, amit saját vállalkozásban csinálunk fél éve, és még senki nem fizetett érte, csak viszi
• és MÁRKÁT csináltunk egy weboldalból, naponta több száz különböző keresőszóval jönnek rá, és már magára a márkára is keresnek. nézem a statisztikákat, és sikítozom.
• arról nem is beszélve - ezen sírva röhögtünk -, hétfőn 0:01-kor forgalomba került egy új termék a piacon, amit már régóta vártak. szólt a forgalmazó a kiskernek, a kisker átküldte éjjel nekünk, reggel 9-kor elsők voltunk rá a Google-ben

ENNYI haver. És mindezt kedden. Kedden szoktak a dolgok elromlani, nem megjavulni. Ilyenkor szokott rádborulni a szar, amit jó esetben péntek délben eltakarítasz. Most meg kábé haza is mehetnénk jövő hétfőig. Valamit nagyon jól csináltunk :) Mondjuk minimum este 8-ig bent vagyok 3 hete, de nem rajtam múlt, mindenki nagyon komolyan tolja. Májusban utáltam itt dolgozni, most szeretek. KARMA. Sose tudod, hol jön vissza, de ha jól végzed a dolgod, előbb-utóbb leriszpektel. Kösz!

Egy barátom írt egy felháborodott APEH témájú Homár posztot. Valaki elírt három nullát, és keresték rajta a különbözetet. Elküldte nekem... Mondtam, hogy ne nekem küldd, nem én vagyok a Homár, ugyanakkor beleolvasva elmondtam, ami eszembe jutott: felsoroltam, miért fogják kitenni, és milyen kommentek lesznek rá, amin meg fog sértődni. Amely kettő egyébként szorosan összefügg.

Szóról szóra úgy is lett. Ami nem baj. Most döbbentem rá, hogy ha valamit megtanultam abból, hogy sokezer ember elé kerülnek a hobbiból, meggyőződésből, elkötelezettségből vagy tévedésből (!) írt véleményeim, az nem az, hogy mit gondol a "másik", hanem, hogy 10.000 ember összesen milyen gondolatokkal fog előállni. Tudom, hogy lesz ilyen, olyan, amolyan vélemény, amire más megírja azt, aztán azt, és kezdődik elölről. És tudom, hogy mindig lesz 2 a 100-ból, amire nem számítottam még így sem, olyan emberektől, akiket jó hallani akkor is, ha nem értek velük egyet.

Szerintem ez értékes, pláne, hogy a blogtapasztalat “ingyen van”, nem kerül az állásodba kitapintani, hogy mi érdekel egy "kis közvéleménynek" tekinthető csoportot, mire borul ki a bili, miből lesz vita, vagy minek tudnak az emberek minimális kivétellel együtt örülni. Persze ez nem tömegkommunikáció, hiszen kétirányú, azonnal, és közvetlenül lehet véleményt nyilvánítani.

Ezt nagyon sokan, különösen intézmények nevében kommunikáló szakemberek a saját állásuk elvesztésével, egy cég rengeteg pénzén, vagy legrosszabb esetben más emberek kárán tanulják meg.

Örülök, hogy nekem sokkal kevesebbe került.

Ez is rendhagyó, hogy beírom egy poszt címét, egy olyan márkanevet, amit szerintem mindenki ismer, és nem keravill_1 vagy keravill_27 lesz az URL (jelezve, hogy nem én vagyok az első, aki ír róla), hanem csak /2010/10/06/keravill. Senki nem írt róla posztot. Azért nem, mert a cég 2004-ben megszűnt, blogolni meg nagyjából azóta szeretünk igazán. Két külön kor, mint amikor azon tűnődsz, tetszene-e Chaplinnek a színesfilm, vagy Karinthynak és Romhányinak lenne-e reklámcége.

Most 2010-et írunk. Egy domain egy évre 2-3000 Ft. Semmiség egy országos cég számára, még akkor is, ha azóta is folyik a felszámolása, és már nem működik. A keravill.hu-n egy logó mellett most az alábbi üzenet olvasható: "Cégünk 54 év után megszűnt. Köszönjük, hogy önökkel lehettünk!" Ez az úriemberhez méltó rövid de tartalmas üzenet vajón apróság-e, ha arra gondolsz, hogy ezért már nem vár semmit cserébe. És nincs benne még az a finom erőszakosság sem, hogy "velünk lehettek", hanem azt mondja, hogy "önökkel lehettünk", tehát jó volt együtt, de nem miattunk: miattatok.

Sehogy nem néz ki, de valaki 6 éve fizeti a domain nevet, szerintem példamutató, hogy egy halott legendára valaki nem sajnál évente ennyit és azt a 3-4 jó szót. Kerestem rá a kifejezést, mi is ez igazából, végül arra jutottam, hogy méltóságos. Mint amikor egy fiatalon hódító színész öregen tud öregember lenni, akit ugyanúgy szeretsz; vagy mint amikor egy párbajban aki alulmarad, ugyanolyan úriemberként távozik, mint ahogy érkezett. Nem tudom, ki tehet róla, hogy ez az üzenet még ott olvasható, de jól ki tudnánk jönni, azt hiszem.